Megszólítás után hoppon maradtam, vagy lehetett volna még "ragozni"?

Vonatról leszállás után a nekem tetsző lánytól megkérdeztem, hogy lenne-e valamilyen lehetőség rá, hogy megismerkedjünk egymással. Erre elnevette magát aranyosan, és azt mondta, hogy épp a barátjától jön, úgyhogy nem. Mondtam neki, hogy hát jó, de elárulja-e, hogy hívják? Megint aranyosan elmosolyodott, megmondta a keresztnevét, majd annyit, hogy nagyon kedves [a kérdés], de vissza kell utasítania, mert barátja van. Megköszöntem, majd elmentem, gondolom, a hiúságát azért meglegyeztem ma este egy kicsit.

A kérdésem: a (nálam) menőbb, vagányabb fiúk hogy kezelik az ilyen helyzetet? Lehetett volna ennél többet kihozni a dologból, vagy nagyon elrontottam? Nem akartam erőszakoskodni, ha "nem", akkor nem.