Hobbym a fotózás és a zene az életem. Ez melyik nőnek jön be?

Régen bedőltek ma már nem igazán.

Aki meg igazán akarja az csinálja is.Nem csak erről hebeg habog

HAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHHAHHAHAHAHAHAHAHA

Köszönöm, kérdező, hogy van rajtam kívül még egy ember, aki ezt észrevette! De hozzá kell tennem, hogy ez nem csak a férfiakra/pasikra vonatkozik, hanem ugyanúgy a lányokra/nőkre is.

Ez a "zene az életem" a legnagyobb, legótvarabb kamuszöveg, amivel az emberek különlegesnek akarják mutatni magukat. Mindenki szereti a zenét, de mindenki tud élni nélküle, nem kell eltúlozni, nem különleges.

Ez a fényképezés-mánia is borzasztó. Futok végig a rakparton, és minden méterre jut legalább egy gyökér, aki a hidakról, vagy az Országházról készíti a tizenhétkvintilliomodik ugyanolyan képet. Jó hobbi lehet egyébként a fényképezés, csak azzal van a gond, hogy az emberek nagy része mindjárt művésznek is gondolja magát tőle, és megint csak azt hiszi, hogy ez hű de különleges dolog. Én is a fejemet fogom, amikor valaki bejelenti, hogy a fotózás a hobbija :)

26F

Ketten is hülyeséget beszéltek.

Egy: nem jártam fotóstanfolyamra de ettől még imádok fotózni - és az, ha néha 1-1 képemet közzéteszem, attól még nem érzem mgam profinak.

Kettő: mnem jártam zenesuliba és nem játszok hamgszeren. Mégis, mivel elég sok a szabadidőm, gyakran hallgatok zenét, keresem, kutatom a jobbnál jobb track-eket, szeretem megismerni az előadókat is, tanulmányaimhoz is köthető módon, mivel a szakdolgozatomat egy bizonyos zenei szubkultúráról szeretném írni.

Ezek mellett vannak más kedvenc elfoglaltságaim is, viszont ismerkedésnél tuti hogy nem ezzel nyitnék, ha meg erre terelődik a szó akkor ez van.

Szóval nem értem mi ezzel a baj, inkább rátok nézve szegénységi bizonyítvány, hogy már azelőtt beskatulyáztok valakit, mikor még nem is ismeritek. Szánalmas, nem gondoljátok?

Rád nézve pedig szegénységi bizonyítvány, hogy anélkül válaszoltál, hogy megértetted volna, amit írtam. Direkt kiemeltem a végén, hogy a fotózás jó hobbi, csak a sok oktalan ember művésznek képzeli magát tőle és orrba-szájba nyomatja a közhelyes képeit. Nekik egyáltalán nem a fényképezés a fontos, hanem a habitus, a stílus, ami vele jár. Nem általánosítok, nem rólad beszélek, de nagyon sokan ilyenek.

Az pedig már végképp csak a személyes véleményem, hogy a fényképek irtózatosan felül vannak manapság értékelve, a falra mászom, amikor az ismerőseim egy kirándulás alatt elcsattogtatnak ezerötszáz képet (esküvőről ne is beszéljünk), aztán beteszik egy szépen elnevezett mappába a többi húszezer mellé. Nem az a fontos, hogy jól érezzük magunkat valahol, hanem hogy fényképekkel bizonyítsuk, hogy mennyire jól éreztük magunkat.

"gyakran hallgatok zenét, keresem, kutatom a jobbnál jobb track-eket, szeretem megismerni az előadókat is"

Igen, pont, mint a fiatalok 99,99999999999991773%-a.

Ezzel kapcsolatban csak arra akartam rávilágítani, hogy röhejesnek tartom, amikor valaki annyit képes magáról írni, hogy "zene nélkül nem tudok élni".

#4-es vagyok

Abban igazad van, hogy manapság létezik úgynevezett "megörökítési mánia", anélkül nem lehet elmenni sehová, hogy a világ tudtára ne adjuk. Bulifotók: "jaj de kemény vagyok, hogy én tegnap este elmentem valahová" nyaralás: "nézzétek, ti ide tuti nem fogtok sose eljutni" --> ezeket én is elítélem!

A zenéről pedig nem is érdemes vitázni, azért tényleg mindenki él és hal, csak éppen a kis egoizmusunk (mindenkiben van!) az oka, hogy ezt kihangsúlyozzuk :)