Miért van az, hogy csak ki kellett mutatnom végre egyszer egy lánynak, hogy szexuálisan kívánom őt és már is belémszeretett, ez tényleg így működik?

Sosem mertem kimutatni egy lánynak sem, ha tetszett nekem, még ránézni is félve mertem csak, alapból nagyon félénk, csendes, gátlásos srác vagyok az emberek előtt csak otthon és pár jó barátom előtt tudok igazán megnyílni és a laza, humoros, menő énemet adni. Aztán végül is, úgy alakult, hogy 4 lánnyal volt randim és az első 3 randin nem mertem mást csinálni csak max köszönéskor puszit adni a lányoknak és többnyire baráti beszélgetésről szólt az egész randin a 3 lány esetében. A 4-dik lánynál is így indult, de aztán hirtelen beugrott, hogy miután 3 randit úgy nyomtam le, hogy egy lány sem akart utána talizni velem, úgy éreztem, hogy talán tökösségre vágynak a lányok és lépni kéne, így úgy csináltam a helyzetet, hogy megölelhessem a lányt, majd ha már pozícióban voltam elkezdtem puszilgatni és bókolni neki, hogy milyen jó illatta van. Aztán érdeks mód a lány egyből elkezdte mondani, hogy máskor is találkzhatnánk, még egy lány sem mondta a randikon. De vajon azért volt mert mertem kockáztatni vagy alapból bejöttem volna a lánynak?

Amúgy ez a lány nem egy szépség, az első három nagyon szép lány volt, főleg a 3-dik, amúgy lehet jobb lett volna egy szép lányon letesztelni, de talán épp azért sem emrtem lépni, mert ők annyira vonzóak voltak és azt éreztem, hogy úgyis elutasítanának, ennél alánynál meg már a sok sikertelen randi után úgy éreztem, hogy muszáj csinálnom valamit, különben leeht örökre egyedül maradok és egy lánynak sem fogok kelleni. Utólag még magam is csodálkoztam, hogy mertem meglépni, mert hát szerintem én olyan csúnya vagyok, hogy csoda, ha egy lánynak is kellek, legalábbis ezt érzem folyton.

Amúgy ez a csaj azóta is folyton talizni akar velem és nekem nem sok dolgom van, elég jó érzés, hogy végre valakinek kellek.