Anyám miért nyaggat folyton, hogy mikor lesz már barátnőm, mi köze hozzá most komolyan?

20-on éves férfi vagyok, jó a dumám, helyes a pofám. Vannak csajok, akikkel összejöhetnék, de valahogy egyikük sem elég érdekes. Nincs szerencsém a szerelemben, akikbe tényleg belezúgtam azoknak pont volt más, vagy nem akartak párt. Szval én meg jól elvagyok a bőrömben, nem ragaszkodom egy kapcsolathoz. Szüleim viszont folyton izgulnak ezen, meg kerítőt játszanak, nagyon fárasztóak már, anyám ha felhív vagy náluk vagyok, folyton ezzel nyaggat, komolyan nem értem, miért kell ezt erőltetni. Elköltöztem otthonról, dolgozom, egyetemet végeztem, önállóan élem az életem, pénzt halmozok fel, amit kamatoztatok, miért kell folyton olyan miatt nyaggatni, amiről nem tehetek? A párkapcsolat nem egy egyetem vagy munka, amit ki lehet pipálni, hanem sokkal összetettebb. Az a baj, hogy mind2 szülőm "tökéletes" és tőlem is ezt várják el. Azzal is folyton nyaggatnak, hogy miért nem a diplomával helyezkedem el, mert az ő idejükben ők ha kitanultak valamit, akkor abban is dolgoztak és most is azt csinálják. Ezt sem értik meg, hogy a diploma értéke már rég nem akkora, mint anno, a mai modern világ amúgy se arról szól, h életed végéig egy dolgot csinálsz, hanem folyamatosan alkalmazkodni kell a változásokhoz.