Aki volt már bántalmazó kapcsolatban: Hogy sikerült megértened, hogy ez soha nem lesz jobb, amíg együtt vagytok?

* tehát kétszer annyi ideig voltam vele boldogtalan, mint boldog

Ezt csúnyán elírtam :)

Nem bántalmazással indult a kapcsolat, sőt, maga volt a tökély a pasi, mert ha nem így lett volna, akkor bele sem szeretek. Kedves volt, szelíd és a tenyerén hordott. Sajnos csak összeköltözés után jött ki az igazi énje, ami saját kishitűségéből fakadt. Ezért próbált meg első körben verbálisan bántani (leépíteni az önbizalmamat, olyan mondatokkal, pl., hogy "úgysem kellesz másnak, mert még arra sem vagy képes, hogy minden nap főzz nekem ebédre és vacsorára"). Ezután a barátaimat is elkezdte "bántalmazni" és hozzám "mérni" ("semmit nem csináltok, csak kávézgattok, mintha szinglik lennétek, és ez lenne a világ legtermészetesebb dolga ahelyett, hogy kiszolgálnátok minket"). A végén már egyszer megszorított és nekivágott a falnak. Akkor mondtam neki, hogy ha még egyszer megteszi, elmegyek. Legközelebb megfenyegetett, mikor nem álltam neki mosni két nap után, és megmondta, hogy az a dolga a nőknek, hogy lessék és teljesítsék a férfiak kívánságát. Akkor volt egy olyan mondata, hogy "megpofozlak, mint egy gyereket". Igazából ez a mondat volt az, ami végleg betett. Nem csupán az, hogy megpofozna engem, bár ez is épp elég. Hanem hogy akár a saját gyerekünket is bántaná. Bár ha ez a mondat nem lett volna, akkor is elhúztam volna. Nem rabszolga akarok lenni egy kapcsolatban, hanem egy partner. Nekem jó önértékelésem volt, így "értettem meg".

Később kiderült, hogy volt már kocsmai verekedése, és az anyjával is agresszívan viselkedett időnként.

Amikor megláttam, hogy egy közös ismerősünkkel csókolózik és olyan szerelemmel nézett rá, ahogy rám soha.

Én csak arra kellettem neki, hogy legyen valakin levezetni a feszültséget.

Azért érthetetlen számomra, mert ő kapart értem, ő akart velem összejönni mindenáron. Az első kapcsolatom volt. Nem bántott fizikálisan, csak a külsőmet, a belsőmet, az egész lényemet fikázta folyamatosan. Éreztette, hogy értéktelen vagyok. Mivel apám hasonlóan alázott egész életemben és anyámat is szintén így azt gondoltam, hogy tényleg ezt érdemlem. Rettentően naiv voltam, nem tudtam hogyan működik egy párkapcsolat.

Szerencsére ezek után észbe kaptam. És normális barátom lett, aki megbecsül. Szerencsére én ki tudtam lépni ebből, de van olyan barátnőm, aki nem.

Amíg együtt voltunk,nem tudtam elszakadni tőle valamiért.Aztán elköltözött,de utána is tartottuk a kapcsolatot,nem ment a végleges elszakadás,valami gond lehetett az agyamban,hiszen normális ésszel átgondolva ilyen agresszív embert nagy ívben kerülni kell.

Eltelt 2-3 év,azt hiszem most jutottam el arra a pontra hogy teljesen kiábrándultam belőle,jól össze is vesztünk,kitöröltem a telefonszámát is.

De fejben mindig is tudtam hogy nem vagyok boldog mellette,és mással jobban érzem magam.

Kegyetlenül szenvedtem gondoltam arra hogy szakitok de mivel nem voltam biztos abban hogy a mai vilagban merjek e csak ugy egy stabil kapcsolattal dobàlozni, azt tüztem ki célul hogy megnézek még egy kerek évet es ha jövöre ugyanekkor ugyanitt is boldogtalan leszek akkor szakitok.

Eltelt az egy év.

Ès ràjöttem hogy ez nem fog menni igy egy èleten àt. Ha en nem szakitok akkor ö fog mert tisztàn latszik hogy nem szeret. Mert aki szeret az nem ilyen.

Innenstöl az en felelössegem hogy benne maradok e bantalmazo kapcsolatban aminek meg van irva a vége.