Miért mindenki újra kezdés elleni? Soha senki nem kezdte újra úgy, hogy minden jobb lett?

Lehet, csak a gyakorlat az, hogy nem érdemes.

Egy barátnőm még mindig (cirka 10 éve) járja a körforgást a párjával (aki néhol az exe). Járnak, szakítanak, szünet, újrajárnak, szakítanak, szünet, járnak mással.... stb.

A legtöbbünknek férje, felesége van már 1-2 gyerek, lakás, ház jó munkahely.

Neki? Lemondott egy jó munkahelyről, mert az ország másik felében volt (még felvételiznie sem kellett, mert rá gondoltak) de jajj akkor távol lenne az exétől. Hagyta. Nincs normális párja, esélyt sem ad jelentkezőknek, csak búfelejtőnek, amikor épp nem együtt vannak. Nem halad az élete semmerre, mert mindig ott tart, hogy na akkor kezdjük újra.

Igazából én is azt látom, hogy ha nem tudnak a felek valamit megoldani, azt szakítás után sem fogják hosszú távon. Lehet ideig óráig megemberelik magukat, aztán megint minden visszaáll a régibe. Egy mókuskerék az egész.

Általánosan ez a tapasztalat. Én is eltudtam képzelni az újrakezdést még x idősen, de aztán rájön az ember (sok esetben konkrétan képen csapja), hogy ez csak egy erős vágy a fájdalom elkerülésére, ami a szakítással jár. Egy menekülés, mert fél a továbblépéstől, az ismeretlentől, az egyedülléttől, a problémáival való szembenézéstől.

Nem mondom én se, hogy nem lehetséges újra összejönni és abból működő kapcsolatot fenntartani, de attól hogy lehetséges valami, még nem lesz gyakori.