Miért nem szakítanak sokan a párjukkal (nők)?

Most elsősorban női oldalon beszélgetnék a témában, mert így vagyok érintett!

Nemrégiben kiraktam az alkoholista párom, majd ma nagyon, de nagyon meglepődtem a munkahelyen. Szépen kibukott, hogy 20/18 kapcsolatban élő nő majdhogynem megölné úgy utálja a párját/férjét de fél egyedül maradni, ezért nem lép. Komolyan ennyire rossz lenne a helyzet??? Egyszerűen még jó, hogy ültem! Mindenkit megcsaltak és csalnak folyamatosan, de eltűrik mondván egy idő után nem érdekel. Azt mondták így megy ez, majd rájövök most hogy vége.. Idegesítőnek mondták a párjukat, direkt provokációval várják haza őket, ugatni kell velük mert nem pakolnak el, enni csak anyuci hordhat, gyereket nem akarnak, közös program nincs, a cég meg a munka fontosabb, verbális és fizikai terror, vitaminokon és minden máson élnek.. volt minden!

Egyszerűen alig jutottam szóhoz!!! Azt hittem nekem van rossz életem, de én most így még jobban kibuktam a szakításon! Itt állok egyedül még a gyász időszakban, erre megkaptam, hogy kb. még örülhetek, hogy csak azt kaptam amit. Tényleg ilyenek az emberek? Így induljak neki párt keresni? Hogy tudtok ezek után még bárkivel is együtt lenni, hogy tudjátok, hogy ez megy? Felmerült bennem a kérdés, hogy nekem is tűrnöm kellett volna inkább, mert csak rosszabbakat hallottam??? Mennyit engedtek meg, mi után mondjátok, hogy elég?