Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás utáni depresszión, hogyan lehet túltenni magad?
Közel 6 éves kapcsolat volt, de nem tudom magam túltenni rajta. Én voltam az aki szakított, mert hazudott és biztos hogy megcsalt. De nagyon fáj, hiába én mondtam ki a végét. Rettenetesen fáj ahogyan ezt az egészet kezeli, mert szóba sem áll velem, én szépen szerettem volna lezárni, nem ilyen bunkózással, meg tiltással, meg semmibe vétellel. Felnőtt emberek vagyunk és meg lehetne ezt normálisan is oldani, nem ilyen gyerekes módon. Azt sem értem, hogy miért van ennyire kiakadva, mikor ő volt az, akiből már sugárzott, hogy nem akarja, meg hazudozott is meg nőzött is, csak nem merte kimondani, hogy legyen vége. Én csak kimondtam helyette, mikor kiderült a hazugság meg a másik nő. De ezután is normális lezárást szerettem volna, rendesen megbeszélni, mert ennyit megérdemelt volna a kapcsolat is meg mi is.
Nem magán a szakításon nem bírok túllépni, hanem azon ahogyan kezeli ezt az egészet. És őszintén megmondom, hogy nem vagyok jól, nagyon nem. De a barátaimat már nem akarom ezzel terhelni, nagyon segítőkészek, de nem akarom őket is lelkileg lehúzni. A családommal sem tudom megbeszélni, sosem szólnak bele egy kapcsolatunkba sem, de most már ők is nagyon régóta mondták, hogy csak kihasznál, és örülnek neki, hogy végre felébredtem és végleg kiraktam, miután már ennyiszer visszafogadtam. Meg folyamatosan azt mondják, hogy lépjek már túl rajta, mert csak nyertem ezzel a szakítással.
De mint mondtam nem a szakításon nem tudok túllépni, hanem ahogyan kezeli a helyzetet. Tudja, hogy ez fáj a legjobban, de újra és újra így kezeli ezt a dolgot, utána pedig mégis mindig visszatért.
Nem tudom, hogyan dolgozhatnám fel mindazt amit tett. Egyfolytában a miértek, a mit tehettem volna még, hogy ne így legyen, és a miért érdemeltem ezt, kérdések cikáznak a fejemben. De legfőbbképpen az, hogy miért viselkedik most így, hogy el se érhessem. Itthon már nem szeretnének erről hallani és a barátaimat sem akarom mindig ezzel terhelni. De bármi használható ötletet senki nem adott, csak azt mondja mindenki, hogy örüljek inkább, mert így nem rontottam el legalább az életem vele. De nem megy ez csak úgy pikkpakk és rettenetesen rosszul érzem magam, de mindneki csak azt kántálja, hogy nem kár érte, bontsak inkább pezsgőt, de ezek nem igazán segítenek.
válasza:mindent dobj ki
mindent törölj
tudod, hogy értékes vagy
foglald le magadat
és ma elkezdődött egy új életed! Hajrá! Ügyesen!
válasza: válasza:Én megértem ezt, gyakran voltam hasonló helyzetben. A baj az, hogy a felszabadult idődben, amit eddig az exeddel töltöttél, azt most a múltban való révüléssel töltöd ki. Kattogsz azon, hogy miért teszi ezt! Talán, mert szégyenli magát, vagy talán azért, mert a másik nővel akar foglalkozni, és nem veled. Itt nem az a kérdés, hogy ő, hanem hogy te miért foglalkozol vele szabadidődben?
Van aki a szép emlékeket élteti a szakítás után, de ennek az a következménye, hogy vágyait újra éleszti a másik iránt, és vannak ahogy te is, akik nem értik meg a másikat, és haragot-mérget termelnek magukban.
A megoldás, hogy figyelmedet, nem hagyod a múltban révedni vagy azon kattogni, hogy ő miért ilyen. Ő ilyen, fogadd el. A lényeg, hogy már tudod neked megbízhatóbb emberre van szűkséged, nem rá. Amikor tiszta szívvel tudsz magadnak és neki is sok boldogságot kívánni, akkor elfogadtad, hogy nem vele van dolgod, és valóban elengedted. Ezen dolgozz magadban, és ne azon, hogy megértsd őt, aki még beszélni sem akar veled.
Találj magadnak valami munkát, amivel lefoglalod magad, a gondolataid. (Takarítás, rend rakás, olvasás, séta, vagy a hobbid). Meríts a múltból erőt elfogadással, és fordítsd olyan gondolatokra és tettekre, amik örömet okoznak neked.
Jövődet akkor látod majd tisztán, amikor múltad nem homályosítja el jelen gondolataid és érzéseid.
Sok a jó ember, sok a jó közösség, a kérdés csak az, hogy ma mennyire vagy nyitott a holnapra és másokra, és hogy mennyire fogadtad el azt, ami eddig történt az életedben. Ne zárkózz be, ahol jól érzed magad maradj, ahol pedig nem onnan állj fel.
Emlékeztesd magad arra pillanatra, amikor eldöntötted, hogy kilépsz a kapcsolatból. Miért döntöttél így? Eszedbe jut, ahogy megcsal azzal a másik nővel? Adjon erőt, hogy figyelmed másra fordítsd!
Én 5 hónapja szakítottam, és pár pillanatra még én is képes vagyok vágyni rá, mert szerelmes voltam belé, addig míg meg nem éreztem, hogy megcsalt. Már tudom, hogy jól döntöttem, ami erőt ad, ha elgyengülnék. A közösségekben pedig alkalmam van szabadon ismerkedni.
Ha már tudod mit akarsz, nézz szembe azzal, hogy semmi nem lenne vele olyan, mint volt, mert nem bíznál benne. Ezt már tudod, ezért jöttél el.
Szabad idődben első lépésként a múltadból tanulva alkoss magadnak képet arról az emberről, akivel szívesen élnél együtt (ha tudod milyen emberre nincs szűkséged, akkor könnyen behatárolható, hogy kire van).
De ha sétálsz egyet a közeli erdőben, már sokat tettél, mert a természetben „kiszellőzik a fejed”. :) Legalább ezzel sem a múltban vannak gondolataid.
A munka a jelenbe hoz, töltsd ki szabadidőd örömteli munkával, és ne kattogj azon miért viselkedik így, azon kattogj, hogy te miben és kivel lelheted örömöd, és türelemmel várd a megjelenését. Tarts ki döntésed mellet, békélj meg helyzeteddel megbocsájtva neki és magadnak is, hogy egy ilyen tuskóra pazaroltál 6 évet, de így lehetőséged van megélni egy boldogabb kapcsolatot mással. Amint eljutottál idái, úgy megjelenik az, akivel összhangban tudsz létezni. Mindennapi gondolataid fordítsd a múltadról a jövőd felé.
Sok sikert kívánok hozzá, és nyugalmat a lelkedbe. Atilla
válasza: válasza:Miért miért miért, ...mivel lesz jobb ha mindenre egyértelmű választ kapz?
A végeredmény ugyanaz! Nem kellettél már, neki magasról lesz@rta, hogy mit érzel mit gondolsz, számításba sem vett, és ezek nem 1-ik napról a másikra alakulnak ki.
A túllépéshez kis idő kell, persze sok múlik rajtad is, önostorozásba kezdesz, vagy teszel is azért , hogy túllépj rajta, nem pedig csak búslakodsz magadba fordulsz bedepizel, hatalmas önsajnálattal.
Szinte minden ember túlesik egy nem túl kellemes szakításon, 99%-ban túléli mindenki és minden megy tovább.
válasza: válasza:Köszönöm szépen a válaszokat.
Kedves Atilla az Ön válaszát különösen köszönöm.
A többieknek pedig:
#2. Nem érzem azt, hogy ez megerősítene, legalábbis egyelőre nem. Persze később visszatekintve lehet így lesz.
#4. Ez biztosan így is van amúgy, hogyha egyszer jön egy ténylegesen jobb, akkor erre a kapcsolatra visszagondolva még jobban fogok örülni a jobbnak.
#5. Az igaz, hogy túléli mindenki a szakítást, de nem mindenkinek ugyanolyan a feldolgozóképessége. Nekem sokkal jobb lett volna, ha választ kapok tőle a kérdéseimre és igen a végeredményen nem változtat, de nem is azt várja az ember a válaszoktól. Nekem számított volna, mert akkor megérthetem az egészet. Az ember jobban fel tudja dolgozni a történteket magában, ha tudja mit, mi okozott. Legalábbis én ilyen vagyok. Én mindig mindent tisztán igyekszem lezárni, elmodva mindent, hogy mi, miből fakadt, és hogyan vezetett a döntésemig, hogy ne legyen senkiben sem az, hogy belül örlődik, mert nem érti az egészet. Vannak olyanok, akik magasról tesznek a miértekre, de vannak akiknek fontos és én közéjük tartozom, nekem tényleg segített volna. Mindenki más.
Köszönöm még egyszer a válaszokat.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!