Nárcisztikus párkapcsolat utáni érzések?

Nekem a tenyerén hordozós love bombing hianyzik hogy olyan fura hogy egy átlag pasi nem képes arra hogy kinyissa a kocsiajtót, eluatsítson más nőket pofátlanul akik akaszkodnak rá, engem emel ki, mindenhova magával visz büszkén, állandóan hívogat írogat látni akar, istennőként kezel es minden percem kell neki, ezeket én nagyon élem.

Egy mentális zavart erre képes egy átlagférfi meg ír annyit hogy sziamizu. És langyosunalmas f.s ingyenséta már az első randi is.

Irtó kemény a kiábrándító a valóságba visszatérni. Hogy az a normális, ha le van sz.rva a nő.

En nem parkapcsolatbol, hanem barati kapcsolatbol ugrottam ki, 10 ev utan. Hasonlo erzeseim voltak, mint neked, Kerdezo. Azt sem tudtam, mi igaz, mi nem, en mit csinalhattam volna maskepp, segitett volna-e az, ha hatarokat huzok, stb. Pszichologussal sokat dolgoztunk ezen. Kb fel ev utan kezdtem azt erezni, hogy ujra letezek, es kezdtem racsodalkozni a vilagra :) mint egy gyerek :) Kb 1 ev no contact utan keresett meg ujra, akkor mar normalisan el tudtam kuldeni, majd meg 1 ev kellett, hogy ha a kozelemben van, ne legyen gyomoridegem (egy helyen dolgozunk, nem vagyunk kozvetlen munkatarsak). A kapcsolatban tapasztalt egyeb fizikiai tunetem (allando hanyinger, ami miatt enni sem tudtam; allando nyakfajas) az elso evben megszuntek.

Nekem azt mondtak, a pszichologus is, hogy ezt rendesen fel kell dolgozni, es nem megy egyik naprol a masikra. Hagyjak idot magamnak, es 10 ev nagyon hosszu ido.

Kitartast kivanok!

Olyan trauma még nekem is megvan mikor lefekszem aludni, hogy a testem hirtelen összerezzen egyszer kb majdnem magzatpózba hirtelen, mint amikor nagyon megijeszt valaki. Ezt teljesen tudattalan csinálja a szervezetem. Nekem csak ennyi a negatív utóhatása a bántalmazásoknak. A szervezetemen jön ki valahogy és nem rajtam.

(4.voltam)

..arról tudok beszámolni amit a #4-es írt.

7 évvel ezelőtt voltam egy ilyen lánnyal, és sajnos még mai napig nagyon élesen bennem vannak dolgok.

Amit a #4-es ír az nagyon igaz. Engem azzal vitt be az erdőbe, hogy én alapból zárkózott fajta vagyok, főleg egy párkapcsolatban. Szeretek elvarrni, lezárni minden szálat, falat emelni minden lánynak.

Éveken át kerestem azt a lányt aki ilyen mint én, hogy nem beszélget ellentétes neművel, csak ha nagyon muszáj munka vagy bármi más miatt, tudjuk egymás jelszavait stb.

És mit ad isten, ő pont ilyen volt, ennek olyan szinten örültem, hogy azt hittem megtaláltam az igazit, madarat lehetett velem forgatni, ereztem a biztonságot, ereztem, hogy én vagyok neki minden téren a megfelelő pasi. Egy álom volt az első 1-2 hónap.

Aztán jöttek a problémák, anyagilag mindent én fizettem, akkor nem vettem észre, mert rózsaszín köd volt, de ahogy telt az idő, úgy vettem észre, hogy én fizetem a számlákat, az egyetemét, az utazásokat, ruháit, számláit stb.

Ezzel még nem is lett volna baj, azzal kezdte el szépen lassan beadagolni a narcisztikus állapotát, hogy nem volt elég neki az, amit adtam, mindig többet és többet akart, amikor meg megemlitettem neki, hogy anyagilag már nem tudom biztosítani azt, amiket szeretne, beállított egy szemét, rohadék patkánynak, hogy minden nőnek kijár ez, meg, hogy mekkora himsoviniszta vagyok stb.

8 hónapot voltunk együtt, de a végére már én is eléggé tönkrementem, szakítottunk.

De a járulékos károk még mai napig itt vannak, hiába telt el 7 év már, még mindig az az alap nálam amit ő adott az elején, az a fajta korlátozott és titkok nélküli kapcsolat amit vele éltem meg.

És arra döbbentem rá, hogy minden bizonnyal azért volt ilyen, mert lelkileg beteg volt, tehát ha olyat szeretnék, akkor egy lelki nyomorékot kell találnom, mivel csak ők tudják adni azt, amit ő adott.

Egy sima átlagos lány, egy sima hétköznapi kapcsolatban nem érzem jól magam, kényelmetlen, kellemetlen.

Minden apró sz.rra megijedek hogy ez is jel, hogy ő se jobb.

Sokszor érzem azt hogy túl kevés vagyok, hogy nem elég, nem jó amit csinálok, hogy ki fog dobni. (A nárcit én hagytam ott, sajnos kicsit későn).

Túl gyorsan túl ideges leszek, vagy rövid időre akár pánikba is tudok esni- szinte jelentéktelen dolgoktól. Illetve szexuálisan is sérültem, pl képtelen vagyok az orálla, mert az ex erre szinte kényszerített. Mindig.

Illetve abban is van valami amit #4 mond, bár az is a másik véglet. A nárcim nagyon heves termeszetű volt, sokszor ordibált, sajnos a végén mar a keze is eljárt. Viszont ugyanennyire tudott szeretni (??), örülni, és lehetett vele érzesekről beszélni, csak sajnos benne egy nagyon torz kép volt erről.

A mostani páromnak meg legfeljebb a szeme csillanásából tudom hogy épp mit érez...

Nem akartam új kapcsolatot, főleg nem par hónap után, egy régi ismerősöm, fiatalkori szerelmem talált meg, ő is pont akkor vált.

Nézd, ez komplikáltabb, mint egy sima kapcsolat. Ha szereted, de te szakítottál, hosszabb idő lesz, mint gondolnád. Beleugorhatsz másik kapcsolatba ami max pár hétig azt hiszed működni fog aztán majd rájössz, hogy nagyon nem.

Ha már nincsenek érzéseid, azért léptél ki, az a legjobb. Akkor gyors lehet a kiheverés.

Tudnék mesélni… Egyébként 2x próbáltam megszabadulni a kapcsolattól, most másodjára vagyok 6 hónapnál és még mindig nagyon szar. Megpróbáltam beleugrani 2,5 hónap után másik kapcsolatba de nem tudtam megszeretni.