A korábbi szakításoknál mik segítettek nektek a továbblépésben?

A Zyklon-B. De senkinek nem ajánlom.

Viszont amit igen, az a teljes önismeret, barátok-rokonok megkérdezése, és a bátorság!

Tudom, hogy klisés, de az idő. Emellett az nagyon sokat segített, mikor végre sikerült leállítani magam és nem olvastam vissza az üzeneteinket (nem muszáj törölnöd őket, de pl. messengeren lehet archiválni, így nem vesznek el, de nem is jelennek meg az üzeneteid között), nem néztem vissza a közös képeket meg amiket ő küldött korábban és persze nem néztem meg a profilját sehol. Nem 2 nap volt, mire sikerült minddel leállni, nem tudtam rögtön elengedni, de talán innentől tudtam végre elkezdeni szépen lassan továbblépni.

A másik tippem, hogy ne szomorkodj otthon egyedül és ne unatkozz, mert akkor szinte biztos, hogy ezen fogsz rágódni. Persze az elején meg kell gyászolni és teljesen oké, ha sírsz, ha még friss a dolog és fáj, de újra el kell kezdened élni az életedet. Ami felszabadult időd azáltal, hogy nem vele vagy, ne azzal töltsd, hogy hülyeségekkel kínzod magad. Csinálj programot a barátaiddal, keress új hobbit vagy csak folytasd a már meglévőt nagyobb energiabedobással. Foglald el magad és kevesebbet fogsz gondolni rá. De ne csináld megszállottan, az se jó, ha túlzásba esel és a szakítás feldolgozása helyett csak elnyomod az érzéseidet.

Kitartást és idővel tényleg jobb lesz.

Más pasik vagy az ex.

Volt olyan szakításom ami után a hídnak indultam el akkora sokk voot csak véletlen szembejött egy ismim elkezdtünk dumálni csavarogni, és vele aludhattam nem kellett hazamennem a plafont lesni, es azin kaptam magam hogy jé nevetni is tudok.

Ettől függetlenül azért otthon rendesen voltak olyan rémálmaim még hogy ordítva sírva ébredtem fel zokogtam.

Azt álmodtam hogy felébredtem és nálam van az ex es nem is vokt szakítás egyutt vqgyunk ebben a hitben voltam es kimentem pisilni. Ahogy álmomban kimentem a mosdóba akkor meg jött a gondolat hogy de nem lehet nálam mert szakítottunj lehet ezt álmodom hogy itt van. Megnézem visszamegyek a szobába ott van e.

És nem volt ott. Úgy mellbe vágott hogy tényleg nincs már nincs ő, tényleg csak álmodom hogy akkora sírás zokogás jött rám arra ébredtem és a párna is csurom víz volt.

De aztán szakított vele a kövi csaj és átment ugyanezeken ő is. Szerelmes volt es otthagyták és naponta bőgött és kínlódott és akkor jött hozzám bocsánatot kérni hogy most tudta meg mit tett velem hogy én miken mehettem át. Mert félt hogy karma.

De szóval az ismim akivel később kaocsolatom is lett vele úgy vagyok hogy tudta nélkul életet mentett.

Nem egy pasi pont akkor jön szembe az életben velem, mintha vki küldte volna "fentről" segíteni.

Még tiniként az, hogy 3 hónapon keresztül minden pénteken ittam :D társaságban persze. Igazából a társaság segített, meg hogy fiúkkal ismerkedtem, csókolóztam :D

Aztán később már nem volt ilyenekre igényem, ott csak hagytam hogy teljen az idő. Átgondoltam, hogy igazából ez jobb nekem mert úgyis szar volt a kapcsolat és lesz majd jobb.

De mindegyik túléléséhez sok idő kellett, több hónap.