2 hónapja ért véget az első komoly parkapcsolatom 2,5 év az óta nem érzem magam az igazinak. És persze tudom hogy ido idő és ez ugyan úgy igaz a szakításra mint a halálra amit egy idő után el fogad az ember megtanul együtt élni a fájdalommal..?

Szamomra az a nehéz hogy meg mindig nem hiszem el és nem tudom elfogadni hogy vége . Habár június végén kezdődött el a szakítás egy szünettel és július közepén szakítottunk végül 6 heten át folyamatosan beszéltünk szóval 13 napja mondta ki a végleges nemet . Amióta szét mentünk egyszerűen nem tudom helyen kezelni vagyis nem tudok hogy hogyan kellene ezt helyen kezelni. Mintha lelkileg teljesen mást akarnék mint testileg . Voltak rövid kapcsolataim szórakozó helyeken de mikor valami olyanra került volna a sor amit az előtt csak a volt barátommal csináltam egyből bogni kezdtem . Pedig aránylag keveset tudtam sírni e miatt . A lelkem és a testem egyáltalán nincs összhangban egymással . Hogy ne érezzem magam szarul sokat bulizok és iszok de hosszú távon ezt sem lehet csinálni hiszen nem old meg semmit . Ráadásul most kezdődött el az egyetem és mivel egy nagyon jó szakon vagyok ezért mindenki azt várja tőlem hogy legyek nagyon boldog és elegedett de egyre nehezebb tartani a látszatát hogy minden rendben van mert nem vagyok boldog egyáltalán nem. Az ország egyik legjobb egyeteme, az alkohol , más sracok, barátok semmi nem tesz boldoggá. Egy szemétnek érzem magam. A szakítás ráadásul az én hibam volt mert a saját lelki gondjaim miatt (egy haláleset a családban) nem tudtam elég jó lenni hozza . Semmi mást nem szeretnek csak őt de ő már nem érez irántam és ezt meg kell hogy értsem. De muszaj tennem valamit hogy jobb legyen mert így az egyetemet sem fogom tudni csinálni . Egyszerűen csak a padlón vagyok. Nem tudom mi segíthetne . Ha bárkinek van valamilyen tanácsa nagyon szépen kérem hogy ne tartsa magaban . A válaszokat előre is Koszonom .