Mindig jön jobb? Mindig lesz jobb?

Kivételes eset volt, mert olyan jött velem össze, aki nekem nagyon bejött. Addig álmodni se merhettem egy jól kinéző, jó humorú, beszédes pasiról, mert egynek se ütöttem meg a szintjét. És azóta se találok olyat, csak szürke kisegereket.

Hogy szerettem, és vonzódtam hozzá. Imádtam az illatát, hogy stílusosan fel tudott öltözni, hogy udvarias volt, fiatal volt, de úriember. Jó volt látni, hogy a szüleivel jó a kapcsolata, tisztelettudó volt mindenkivel, korrekt. A problémás helyzeteket magabiztosan kezelte, biztonságban éreztem magam mellette. Boldoggá tett, nem vagyok egy beszédes ember, de vele valahogy sose tudtunk kifogyni a témából és tök sokat beszélgettünk, nem okoskodott, nem kezdett el bedumálni, figyelt rám. Olyan ember volt, akire mások is felnéznek, adtak a szavára, ismerték sokan. Nem volt elszállva magától, voltak céljai, amik reálisak voltak. Tudnám még hova ragozni, hogy mit szerettem benne és mi volt a jó. Egyet nem tudnék kiemelni, csak amit sablonosan leírtam, hogy jó humorú és jóképű.

Mert nem szeretett.