Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Szakított velem a párom és...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szakított velem a párom és azt szeretné, ha barátok maradnánk. Szerintetek megéri megpróbálni?

Figyelt kérdés

Sziasztok, objektív véleményekre lenne szükséges. Én nő, ő férfi, huszonévesek vagyunk és mindkettőnknek ez volt az első párkapcsolata és első szexuális partnere is.

Az exemmel egy évig együtt voltunk, viszont távkapcsolatban voltunk és nem találkoztunk fizikailag súrún, csak kb. havonta, de minden egyes nap telefonáltunk és igazából bár csak online, de egész nap együtt voltunk.

Neki nagyon nehéz gyerekkora volt és ez nagyon hatással volt a mentális egészségére, főleg az utóbbi pár hónapban jött ki rajta leginkább mert sok rossz dolog történt vele most, nagyon depressziós volt mostanában.

Én végig ott voltam mellette és próbáltam neki mindig támogatást és vígaszt nyújtani, de ugye ilyenkor az emberen nem nagyon lehet segíteni azzal, hogy jobban szereted, ha egyszerűen magán nem képes elkezdeni segíteni, pl. mindig kifogásokat keres arra, hogy ne menjen terápiára, pedig nagyon ráférne.

Nekem ő volt az első szerelmem és készen álltam volna messzire költözni is érte és bár voltak nyilván gondjaink, meg olyan problémák amik engem nagyon zavartak, általában meg tudtuk őket beszélni, és én minden negatívum ellenére is hajlandó voltam ennek esélyt adni mert annyira szeretem, mint ember, de pár napja volt egy összeröffenésünk, és végül szakítottunk, mert elmondta, hogy a rossz mentális egészsége miatt már jó ideje egyszerűen nem képes boldogságot érezni, és nagyon kedvel meg fontos vagyok neki, de nem szerelmes, és szerinte sose lenne képes rá, hogy mégegyszer barátnője legyen, mert szerinte ő inkább egyedül kellene hogy legyen. A szexet se élvezi annyira, azon is gondolkozott hogy lehet, hogy aszexuális.

Én ezt a részét el tudom fogadni természetesen, de nem változtat a tényen, hogy engem egy éven át boldoggá tett mindezek ellenére is, és nagyon sok jó közös élményünk van, beutaztuk együtt Európát. Én nagyon szerettem és nagyon sok időt és energiát áldoztam arra, hogy ez a kapcsolat múködjön, de sokszor már érezhető volt, hogy nem akar tőlem semmit, mert mindig fontosabbak voltak az ő problémái, mint az enyémek.

Szeretné, ha továbbra is barátok lennénk, mert azt mondja, hogy soha senki nem volt hozzá ennyire közel, és nagyon szeretett boldoggá tenni meg boldognak látni és sajnálja, hogy így alakult, de nem akar párkapcsolatban lenni.

Bennem nagyon vegyesek az érzelmek, mert bár borzasztóan szeretem, de elgondolkozok azon, most hogy már pár nap eltelt a szakítás óta, hogy vajon mennyire voltam igazán én vonzódva is hozzá. Bár vonzódtam hozzá fizikailag, meg mint ember is nagyon jól kijöttünk, de meglehet, hogy inkább csak intellektuálisan volt úgymond közüttünk kémia, pl. nem taapsztaltam meg azt az érzést annyira, mint előtte nlhány sréccal akik bejöttek, hogy akárhányszor besétál az ajtón elkezdek izgulni meg elpirulni, vele inkább nagyon természetesen jött minden, mert már első találkozásunk előtt hónapokig beszéltünk és nagyon közel kerültünk egymáshoz lelkileg és hamar barátok lettünk, aztán elkezdtünk flörtölgetni. Nem tudom, más hogy tapasztalja meg a szerelmet, hogy ez a klisés "pillangók a hasban" érzés ha nincs meg, akkor az vajon tényleg igazi szerelem-e, vagy csak szeretet.

Egy biztos, én minden baj ellenére is kiálltam mellette és büszkén hívtam a páromnak és szerettem minden közös percet, szerettem vele szexelni, szerettem vele randizni, szerettem vele mindent csinálni, ő tett egyedül igazán boldoggá és mindig jókedvű voltam, ha vele lehettem, de most hogy belegondolok, nem nagyon volt meg tényleg ez a kémia.

Még akarok adni magamnak egy kis időt, de azon gondolkodok, hogy szerintetek ha pár héten belül kicsit jobban leszek akkor van értelme megpróbálni, hogy újra barátok legyünk? Igazából csak online barátok lennénk, mivel nem egy országban lakunk.

Neki most a nehéz időszaka miatt nem nagyon vannak barátai, és szeretnék neki mindezek ellenére is támogatást nyújtani és együtt viccelődni és beszélgetni, mint régebben, de nem tudom, hogy magammal szemben mennyire fair, hogy ha nem hagyom magam mögött ezt a kapcsolatot teljesen és ragaszkodok hozzá továbbra is, mert attól félek, hogy ugye valamilyen szinten a kapcsolat alatt is kihasznált érzelmileg, hogy tőlem elvárta az érzelmi támogatást, de én nem kaptam tőle ezt vissza olyan szinten, ahogy azt kértem, és attól félek, hogy ha megpróbáljuk, nem fogok tudni eltekinteni a szakítástól és a történtektől, valamint nehezebben fogok esetleg továbblépni, ha valaki új férfi a képbe jönne egyszer, bár egyelőre nem szeretnék még mást a közeljövőben, 1-2 évig legalább.

Viszont sajnálom őt, mert nagyon magányos, és igazából azon kívül, hogy a mentális egészségét helyezte előtérbe, nem különösen ártott nekem, és egyébként nekem is megkönnyebbülés, mert a táv meg egyéb dolgok miatt azért már a kapcsolat alatt is voltak kétségeim, hogy vajon működhet-e ez hosszútávon, csak eléggé elvakított a szeretet és én mindenre hajlandó lettem volna, hogy ez működjön, de sajnos úgy tűnik, nem nagyon volt erre esély.



nov. 19. 19:06
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
91%

Nem olvastam végig, DE:

Ez a legyünk barátok duma egy nagy bullshit. Nem barát leszel te, hanem talon. A jelentése ennek lényegében a következő:

"Más csajokat is akarok mostmár dugni, de nem vagyok benne biztos, hogy összejön. Legyél te a tartalékpunci, hogyha nem sikerülne becsajozni, vagy nem úgy jönne össze, legyen kihez fordulni a pornó és a recskázás helyett."


A barátkozási igényt csak akkor fogadd el, ha már van másik pasid. Ha majd megkérdezi, hogy mi újság, te válaszold azt, hogy"

"Épp most jöttem haza XY-tól, tegnap aludtam nála először." Majd mondj neki pár mondatot a dologról.

Garantálom, hogy az a bizonyos legyünk barátok téma egyből el fog szállni és akkor fogtok beszélni utoljára. Sőt, arra is mernék fogadni, hogy még meg is lesz sértődve, és ribizlinek fog hívni 🤣


Tiszteld meg magad azzal, hogy elutasítod ezt a dolgot! Problémái meg mindenkinek vannak. Az nem mentség semmire.

nov. 19. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
71%

Úgy érzed kihasznált valamilyen szinten, akkor miért hagynád magad kihasználni megint? Nincs önbecsülésed, azért!


Nem is fogsz túllépni rajta, se a kapcsolaton ha tartod vele a visszonyt hiába csak online. Teljesen 0-ról kellene kezdeni nélküle.


Ő meg keressen magának barátokat, vagy partnert. Nem a te felelősséged, felnőtt ember.

nov. 19. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
100%

Ez így lehet, hogy kegyetlenül hangzik de én a helyedben megszakítanék vele minden kapcsolatot.

Ha neki pszichés gondjai vannak és te továbbra is az ő problémáival foglalkozol akkor arra rámehet az egész életed.

Adj maganak időt majd kezdj el újra ismerkesni őt pedig őrizd meg mint egy emléket ha szeretnéd.

Ami a legfontosabb az az, hogy már most fogadd el, hogy ő nem a te felelősséged. Nem tartozol neki semmivel pláne azzal nem, hogy tönkretedd az életedet és lemaradj másokról esetleg miatta.

nov. 19. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem olvastam végig, de egyetértek az előttem válaszolókkal. Nincs ilyen, hogy barátok maradunk. Egyszer s mindenkorra le kell zárni.
nov. 19. 19:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
50%
Én mivelhogy depressziós mellé állnék egy ideig és beszélnék a szüleivel, hogy ők is beszéljék rá szakemberre. Mondjuk adnék neki 3 hónapot maximum. Az idő letelte után elbúcsúznék tőle.
nov. 19. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
88%

Fú. Nem olvastam a kérdést se, a válaszokat se, de mondok két dolgot, hátha leesik a tantusz.


1. Férfi és nő közt nincs barátság.


2. Aki kirántja a talajt a lábam alól, az nem a barátom.

nov. 19. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:

Én végigolvastam. Szerintem ebben az esetben működhet a barátság, de előbb zárdd le magadban. Adj magadnak egy kis időt, aztán kezdjetek barátkozni. Minimum egy hónapot várj, de ahogy érzed. És csak akkor, ha már teljesen rendben vagy és nem érzed kihasználásnak, nem sajnálod, csak kíváncsi vagy rá, mind egy bármilyen másik barátodra


Igen, normál esetben nem kellene belemenni, de ez egy speciális szituáció.

nov. 19. 20:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
100%

#1-el értek egyet.


Sakkban tart, te reménykedni fogsz várni rá..és miatt nem fogsz mást megismerni.

A másik meg a neki kb. bármit lehet neked meg semmit...


És ha lesz új társad az bazira nem fogja csipázni h az exeddel öribarizol.

nov. 19. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
100%

Nem olvastam el, csak a főkérdést.


KIZÁRT, és ki is röhögném azt, aki ezzel jön.


Tudod, miért akarja? Hogy talonban tartson ;), néha kedve van, akkor megdg, amúgy meg nem érdekled. Felejtős.

nov. 19. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
56%

Nekem voltak olyan barát barátaim is, akik mélyen voltak, rossz volt az életük, és eleinte empatikus voltam velük, de amikor már évek óta azt hallgattam, hogy így-úgy rossz nekik, béna a meló, bunkó a párjuk, nehéz az élet, de semmit nem tettek annak érdekében, hogy a helyzet változzon, amikor már többszázadszor töltöttem időt kilométeres üzengetésekkel és órák hosszat tartó telefonálással, megosztottam a legjobb tanácsaimat, és semmi foganatjuk nem volt, már nekem is elfogyott a türelmem. Egy ilyen helyzetbe is bele lehet fásulni, és sajnos egy barátság vagy egy kapcsolat nem jótékonysági intézmény. A baj nem az, hogy küszködik, hanem az, hogy nem kér segítséget.


A másik dolog meg, hogy egy szünet ilyenkor mindenképpen kell. Amikor még frissen a kapcsolat után vagy, az agyad még nem tud elvonatkoztatni a párkapcsolattól. Érdemes egy kicsit eltávolodni a helyzettől, reálisabban látni őt.


Én max. akkor tartanám meg ezt a barátság-dolgot, ha pl. mindketten biztosak lettünk volna benne, hogy működne a másikkal a dolog, és a volt párom küzdene a gyógyulásáért (de közben másoknak is nyitva hagynám a kiskaput), vagy ha pl. közös gyerekünk, háziállatunk lenne, vagy egy 500 fős faluban élünk, és bármikor összefuthatunk... De ez sem az az "elválaszthatatlan" barátság lenne. A te esetedben könnyebbnek látnám elengedni a dolgot, mindenesetre szerintem távolodj el kicsit tőle, aztán utána mérlegelj, hogy mivel teszed a legjobbat a mentális egészségednek.

nov. 19. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!