Aki szeretőként otthagyta a nős pasiját úgy, hogy még szerették egymást, hogy tette túl magát a szituáción?

Ő hagyott ott, mert már annyira szenvedtem.

Hogy tettem túl magam?

Hiába szeret, ha gyenge és gyáva elválni, így aztán számomra férfiatlanná vált. Nekem férfire van szükségem, nem egy rakás szerencsétlenségre.

Évek óta romos házasságban élő férfi vagyok. Nejem sokszor tudtomra adta, ott és úgy oldjam meg igényeimet, ahol akarom, csak őt hagyjam békén. Hiába kaptam zöld lámpát, az én lelkemnek nem felel meg a szeretőt keresek életmód. Ráadásul, a szeretővel sem szeretnék kiszúrni, nagy pofátlanságnak tartom!

Most, hogy válni kívánunk, amit kamasz gyerekeinkkel is közöltünk év elején, egy kő gördült le a lelkemről és felszállt az a bizonyos rózsaszín köd a szememről is. Most viszont sajnálom, hogy nincs szeretőm, nincs senkim, aki életcélt adna, akihez azonnal rohannék. Soha nem éltem egyedül, így tagadhatatlanul halogatom az elköltözést. Kis lakásomban bérlők laknak, januárban még meg is hosszabbítottuk a szerződést.

Amit sajnálok, az elmúlt években volt néhány nő, akivel egy hullámhosszon voltunk flörtölés szintjén, de én nem léptem. Férfiként hülyének érzem magam ez miatt. Mint mikor egy animációs filmben a kisördög és az kiangyal ül valaki vállain is vitáznak, mitévő legyen az ember, nálam pedig mindig az angyalka győz, most pedig a kisördög röhög rajtam.

52F