Kinek mennyi szakítása volt, és ezekből mennyinél volt ő a hibás, mennyinél a párja?

Nekem egy szakításom volt. Egyedül azért tartom őt hibásabbnak magamnál, mert legalább megpróbáltam rendbehozni a kapcsolatot a végén, változni akartam, de ő nem tudott túllépni a saját sértettségén. Nyilván sok rossz dolgot vágtam hozzá, nem volt jó a kommunikáció köztünk, de ő ugyanezt tette. És a kapcsolat elején érzelmileg zsarolt, hogy szegény így meg úgy, milyen a család, és nem tudja, mi lenne, ha szakítanék vele.

De az az igazság, hogy nem illettünk össze. Nagyon nem. Úgyhogy végül is senki nem az.

Nem mindent lehet az elején kiszűrni.

2 szakításom volt, az elsőnél annyi volt a probléma, hogy nekem az volt életem első kapcsolata friss főiskolásként, előtte "láthatatlan" voltam, örültem, hogy észrevesznek, viszont a srác nagyon rosszul kezelt pár balszerencsés esetet az életében és a múltjában, pl. a szülei válása, az, hogy anyját meglátta a hálószobában az új pasijával, hogy az első barátnője úgy szakított vele, hogy megköszönte a srácnak a mozijegyeket, amit a srác kettőjüknek vett, a csaj meg elment a jegyeken az új barátjával moziba... Szóval az a barátom egyszerűen nem lépett tovább ezeken a számára sérelmeken, és így nem tudott senki mellett tartósan megmaradni, így viszont sajnos sokakat bántott meg, még utánam is. Kb. fél évig tartott. Kinek a hibája volt? Mindkettőnké is meg nem is. Nekem nem volt tapasztalatom, így belesétáltam, remélve, hogy elég leszek neki a továbblépéshez, de megtanultam odafigyelni arra, hogy olyannal ne kezdjek, aki még nincs túl a múltján.

A második esetem ennél jóval problémásabb volt, a szüleim voltak a kerékkötők, anyukámnak van egy pszichés betegsége, amit csak távolról lehet tartósan elviselni, ezt részben hozta magával, részben a szülei (főleg az anyja) nevelésének az eredménye, jár vele orvoshoz is, de nem javul, és az akkori barátom elég sokáig próbált erős maradni, és kitartani mellettem, összeköltözni nem volt lehetőségünk, én még tanultam, ő a beteg édesanyját tartotta el egyedül. Nem érzem egyikünket sem hibásnak, mert rajtunk nem múlt.

Nehéz volt összeszámolni.

- Volt egy távkapcsolat, ahol kidobott telefonon, mondván túl ritkán találkozunk. Igaza volt, senki nem hibás.

- Volt egy nagyon fiatalkori kapcsolat, ami a dugni akarok, ő meg nem kérdésen csúszott el. Mikor kirakott, azt mondta, hogy nekem nem rá van szükségem. Nagyon igaza volt, hálás is vagyok neki a mai napig.

- Volt egy hosszabb kapcsolatom, ahol szépen kihűlt köztünk minden. Mai aggyal azt kell mondanom, hogy bárki is hibázott közülünk, hálás vagyok, hogy nem lett folytatás. Borzasztó lány volt, nem is értem az akkori önmagamat.

- Volt egy még ennél is hosszabb kapcsolatom egy vidéki lánnyal, vele 3-szor kellett szakítani, mire szétmentünk. Hogy melyikünk volt a hibásabb, nem tudom. Ő féltékeny volt mindenkire, én meg elégedetlen voltam vele, kevés volt szellemileg. Abban biztos hibás vagyok, hogy a legelső szakítást kellett volna fixálni.

- Volt egy rövidebb kapcsolatom egy csúnyácska, de nagyon okos, kedves, szorgos, odaadó, bármire hajlandó lánnyal. Mindenben klappolt volna, de a nemtetszésen nem tudtam túllépni. Tanulságos történet, mert rájöttem, hogy a külső is fontos, hiába próbáltam tagadni magam előtt is. Nagy kár volt érte...

Nem tudom, hogy mennyire lehetséges tanulságokat levonni, mert eltelt 15 év és más ember vagyok más igényekkel, szóval ugyanazokat a hibákat nem követem el, de bőven vannak új hibák, amiket viszont igen.

Kérdező: első vagyok.

Nem, egyikünk sem hibás. Mintkettőnknek ez volt az első párkapcsolata, egyszerűen nem ismerhettük magunkat ennyire. Meg egy párkapcsolat működését. Meg ugye mondtam, hogy én érzelmileg kicsit zsarolva is voltam, ezért nem tudtam hamarabb kilépni, ő meg nagyon akart hinni abban, hogy működhet. Nekem ráadásul a tiniszerelem is teljesen kimaradt, hogy onnan tanuljak, nem volt kivel ezekről beszéljek. Meg ugye mégiscsak első, ideologizált párkapcsolat, és a többi :).

Vannak dolgok, amiket az ember csak úgy tanul meg, ha egyszer átéli. Ha még egyszer belemennék így egy kapcsolatba, akkor már hibás lennék. Az önismeret egy ilyen dolog, meg kell tanulni, kik vagyunk, mire van szükségünk. Sajnos iskolában nincsenek önismereti tréningek, meg hülyének is gondolják azt, akik elmennek.

Megkérdezhetem, te miért voltál 100%-ig hibás? Mert ezt viszont nehezen tudom elképzelni.

nekem vagy 15 de soha senki nem volt hibás..

Más világnézet más emberek, volt hogy nem tetszett neki hogy ahol lakom (kertesház) nem jár a villamos, és ugye ahol nem jár a villamos ott nem élhet ember, vagy csak simán egymás agyára mentünk és rájöttünk hogy jobb külön, vagy erre csak én jöttem rá :)

Szóval nem hiszem hogy nagyon sokszor valaki hibás a szakításnál.. csupán néha nem illenek össze.