Miért csak akkor értékelnek a pasik, amikor már nem vagyok?

A történet: 4 éve elváltam. Amíg együtt voltunk a férjemmel, nem törődött velem, tojt a fejemre. Minden veszekedésnél elmondta, hogy menjek el. Amikor eldöntöttem, hogy elmegyek, már csinálta volna vissza. Azóta is időnként bepróbálkozik, megtesz olyan dolgokat, amiket azelőtt nem volt hajlandó, de már késő.

Lett egy barátom utána, részéről nem volt komoly, ezt éreztette is velem. Amikor azt mondtam, hogy jó, akkor én is úgy viselkedem, hogy ez nem komoly kapcsolat, akkor meg teljesen kiakadt, hogy de én fontos voltam neki. Jó reggelt, ezen talán előbb kellett volna gondolkozni.

Megismerkedtem egy másik férfivel. Részemről nagy szerelem volt, igyekeztem mindenben a kedvében járni, soha nem volt köztünk hangos szó. Ennek ellenére másfél év után elege lett belőlem, és elhagyott. Három hónapig nem tudtam róla semmit, majd jelentkezett, hogy neki akkor mindenféle nehézségei voltak, azért hagyott el, de pár hét után rájött, hogy hiányzom neki. Most már kellenék neki ismét.

Érti ezt valaki? Mert én nem.