A kapcsolatunknak vége, de továbbra is együtt élünk. Mi a jó megoldás?

A terjedelmes szövegre való tekintettel:

tldr: Komoly kapcsolatunk véget ért. De továbbra is együtt élni "kényszerültünk". A szakítást követő másfél hónap veszekedés és vihar után szeretkeztünk. "Azóta normális" a viszony. Az állapot nem élhető. Ebben a helyzetben mi a teendő?

27 éves férfi vagyok. A volt párommal hosszú idő óta voltunk együtt és én már gyűrűfválasztás előtt álltam. Azonban Ő ezt nem így gondolta és decemberben szakított. Az ezt követő közel 1 hónapra hazaköltözött a szüleihez én pedig a saját lakásunkban maradtam egyedül. Révén mi együtt költöztünk el a szülövárosunkból egy nagyobb településre ott alakítottunk ki új életet. Így a "kényszerszabadsága" után muszáj volt visszatérnie ide, magától értetődő indokok miatt. (Messze költözünk, ingázni nem lehet és a munkahelye is itt van.) Nem vagyunk rossz anyagi helyzetben de ez abból adódik, hogy mindketten megdolgoztunk mindenért amink van. Ha ezt megfelezzük sajnos nem kivitelezhető, hogy új lakást/albérletet tartson fennt bármelyikőnk is.

Visszaköltözése után szinte nulla kommunikációval zajlottak a mindennapjaink, kivéve a rendszeres veszekedéseket. Az érdemi beszélgetés csak a háztartásunkkal kapcsolatos teendőkre, kötelezőkre terjedt ki. Pár héttel ezelőtt pedig egy meglehetősen csúnya hétvége után, normalizálni próbáltuk a dolgokat, beszélgetni és emberien viselkedni. Jobb napok következtek, minek végeredménye egymás megkívánásba és szeretkezésbe torkollott. Az mindent felül írt, amit addig mondtunk vagy tettünk. Azóta rendszeressé vált a nemi életünk, beszélgetünk egymással, a lakásunkon belül úgy viselkedünk mintha együtt lennénk. Mondván ennél rosszabb nem lehet, mindenki éli az életét lakáson kívül, de amíg együtt élni kényszerülünk ez így maradhatna, hisz kényelmes állapot. A hangvétel normális és a szerethiány pótolva, mégha csak illúzió is. Számols és kalkulálás, tervezés után, (Elvégre egy ilyen szétköltözés nem 2 nap leforgása) arra jutottunk, hogy május végével-június elejével költözne ki.

Jelenleg nagyon rosszul érzem magam, hisz mindennek dacára szeretem őt és nekem többet jelent ez mint neki, amit ki is mondtunk és beszélgettünk róla. Próbálok érzelmileg elvonatkoztatni de nem vagyok biztos benne, hogy ez lehetséges. Hiszek a monogámiában, legalábbis szeretnék, nekem fontos egy párkapcsolat, már nem bolondozni akarok. Bár embereljük magunkat számomra ez az állapot rendkívül nehéz és fájdalmas. Meglehetősen összetörtem, megviseltek az utóbbi időszak történései.

Ha voltál már ilyen helyzetben, van tapasztalatod vagy ötleted hogyan is kéne ezt kezelni vagy viszonyulni ehez az állapothoz, ne habozz azt megosztani. Privát üzenetekre is válaszolok. Köszönöm, hogy végigolvastad.