Járt már úgy valakire, hogy az eszére hallgatott és elengedte a párját, csak mert tudta, hogy ez sosem fog rendesen működni?

En mar jartam igy. Velem is csunyan viselkedett a volt baratom, aztan szakitottam vele mert tudtam, hogy nekem az ugy csak szenvedes volt, par het alatt rajottem, hogy tenyleg jobb nelkule, es sokkal boldogabb voltam

:)

Hormonok, megszokás... olyan ez mint a drog. Az agyad megszokta hogy vele endorfint termel, most elvonáson vagy.

Jól tetted, hogy az eszedre hallgattál.

Csinálj olyan dolgokat, amiket szerettél volna, de nem tudtál eddig. Egész nap sorozatoznál? Tedd azt! Minden este meginnál valami jó kézműves sört, de eddig nem mertél? Hajrá!

Az életedben a boldogság nem csakis abból a lányból fakad, főként csakis magadból!!

Igen.

Az utolsó exem. Nem foglalkozott velem. Rengeteg mindent raktam a kapcsolatba. Próbáltam megszeretni amit ő. ( autók, pedig a téma teljesen hidegen hagy). Sorolhatnám mit tettem. Cserébe semmit. Nem őt hibáztatom. Vagyis részben. De nem passzoltunk, teljesen más gondolkodás, életfelfogás, más szeretetnyelv. Nem értettük egymás szeretetnyelvét. Nekem az apró érintés, ölelés a legfontosabb. Ő soha nem ölelt meg, soha csók, max puszi köszönéskor elköszönéskor. Persze tudom utólag, hogy részéről nem volt tűz. Szeretett, de komolyabb érzelem nem alakult ki. Én erőltettem a beszélgetést ami végül a szakításhoz vezetett. Ő mondta ki, de akárhogy fáj, jobb ez így.