A barátaim több figyelmet fordítanak az exemre, mint rám?

Szakítás óta elég ramaty állapotban vagyok, szinte csak az segít, ha a barátaimmal kimozdulok. A barátaimmal szinte minden nap csinálunk valamit neten keresztül, de kimozdulni sosem akarnak, gondolom válogatósak.

Az exemmel rajtam keresztül barátok lettek, és még mindig is azok, ami nem is baj.

A problémám az, hogy az utóbbi 1 hónapban kb egyszer ültünk össze 3 órára sörözni, emellett pedig ők mindig ilyen "kerülgetve a forró kását" üzemmódban próbálnak nem beavatni abba, hogy az exemmel lesz valami programjuk.

Igazából megértem, nem találtam olyan bulit, amit érdemesnek találtak, az exem pedig igen. Mostantól jobban keresek.

A kérdésem igazából csak ilyen bánatkiírás jellegű, hogy ha más is van ilyen helyzetben jelenleg, akkor egymás vállán sírhassunk.

Szóval ja, életemben nem voltam még ilyen labilis mentálisan, mint az utóbbi fél évben. Ami eddig a legfontosabb szabadidős tevékenységeim voltak, azok teljesen hidegen hagynak. Leginkább a barátaimmal szeretnék lenni, de ők nem is próbálnak valamit találni, hogy együtt kimozduljunk, közben pedig az exemmel kimozdulnak, akinek már a szakítás pillanatától kezdve van valakije. (ezért lett vége)

Az eddigi racionális gondolkodásmódom már nem ér semmit. Még mindig tudom, hogy ezeken morfondírozni, sajnáltatni magamat, depresszíven látni a világot és magamat, stb. értelmetlen, sőt az igazság ennél jóval szebb, de már mégsem tudok érvényt adni a racionalitásnak.

Kb. olyan érzésem van, hogy az eddigi hozzáállásom okozta a volt kapcsolatom problémáit, és túl naiv voltam. Mintha egy egész ideológia, amiben eddig szentül hittem, hogy helyes, pillanatok alatt megdőlt volna. Ezért most meg már semminek nem tudok hinni, mindenben kételkedek.

Ti hogy vagytok az ilyenekkel?