A férfiak miért szeretik ha a nő vergődik, szenved napokig miattuk?

Leszögezném az elején,hogy nagyon szerettem minden barátomat {exemet} és szerelmes voltam.

Először volt egy 2 éves kapcsolatom aminek azért lett vége,mert az exem megcsalt. "Csak" csók volt. De ez mellett voltak olyan nők akivel szerintem túl szoros volt a kapcsolatuk nekem meg az utolsó hónapokban ebből elegem lett,hogy folyton felbukkan a "női". Soha sem panaszkodtam talán kétszer ha szóltam,hogy kicsit furálom ezt a barátkozós dolgot ennyi lánnyal. Aztán beigazolódótt a gyanúm.

Amikor szakítottunk nem fájt. Nem sírtam, sőt mondhatni megkönnyebülés volt és egy percig sem gondoltam az exemre. Pedig nagyon szerettem őt és komoly volt a kapcsolatunk.

Aztán a második férfi az életemben ő volt az akiről azthittem na ez az igazi. Iszonyatosan szerettem őt és szerelmes voltam. Vele is két évig voltam együtt. Aztán szakítottunk,mert más nő tetszett meg neki. Csak úgy egyik pillanatról a másikra közölte,hogy megismerkedett valakivel de mielőtt megcsalna szakítana. Szerintem ő azt várta,hogy majd kiborulok,kérdezősködöm vagy bőgök. De egyiket sem csináltam. Összepakoltam minden cuccomat és tulajdonképpen csendben elváltunk. Ő utána sokáig keresett telefonon és szinte dühös volt amiért nem rohanok vissza hozzá (talán nem jött össze a csajjal amit akart akkor meg megint kellettem volna?) lehet azt élvezik a férfiak,hogy ha valaki szenved miattuk? Bevallom még magamat is megleptem,hogy mennyire hamar elmúltak az érzéseim. Mint az első párkapcsolatomnál..inkább megkönnyebültem és azonnal tovább léptem. Nem volt sírás,nem kezdtem el agyalni,vagy vissza gondolni a szép időkre vagy hogy hol rontottuk el. Sok hal van még a vízben. Egy férfi után sem fogom depresszióba esni. Nem gyàszoltam a kapcsolatunkat. Valamiért nem éreztem magam letörve..sőt úgy voltam vele,hogy basszus nem ő az egyetlen a földön ha neki nem voltak elég akkor majd később idővel lesz olyan aki elfogad és szeret engem.

Lett is pár hónap múlva megismertem azt aki 3 év után a vőlegényem lett. Utána még 9 hónapig együtt voltunk. De szakítottunk,mert a munka fontosabb volt mindennél. Szex csak heti kétszer volt ami nekem kevés. A nap végén találkoztunk csak. Akkor főzzek neki kérdezzem meg milyen napja volt aztán helló. A hétvégén inkább pihent nem lehetett vele kimozdulni vagy màsokkal talált ki programot. Szerintem ő észre se vette,hogy gáz van. Aztán leültünk beszélni (feleslegesen) párszor,de hosszabb távon nem lett változás. Akkor úgy döntöttem mielőtt itt összekötnénk ténylegesen az életünket...inkább szakítsunk. Ment a kiabálás,veszekedés,hogy nekem mi bajom? Stb. Ő vissza akart tartani,sírt is az helyett,hogy kicsit figyelt volna rám amikor kellett volna. Rá egy hónapra már másokkal ismerkedtem. Hamar elfelejtettem az exemet,nem volt fájdalmas az elválás. Nem gyűlőltem nem sajnáltam nem szerettem. Nem égtem ki. Hiszen tudok szeretni és boldog vagyok.

És ezzel az exemmel találkoztam véletlen folytán párszor. Teljesen kivolt akadva,hogy ilyen hamar túl vagyok rajta.

Miért baj,hogy nem vergődöm?nem kezdek el napokig hetekig szomorkodni? Bennem van a hiba?