Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Hogy dolgozzam fel a szakítást?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogy dolgozzam fel a szakítást?

Figyelt kérdés

Lényeg annyi,hogy majdnem 2,5 évet voltam távkapcsolatba egy lánnyal mind a kettőnknek 1. kapcsolat volt (most 18 évesek vagyunk mindketten)majdnem 2 hónapja,hogy leírta vége mert még élni szeretne és a bulikba jobban érzi magát most mint velem, nem szerettem volna találkozni mert még így is elég rossz állapotba kerültem pszichologust is megjártam azóta tényleg nagyon jó kapcsolatunk volt mindent megbeszéltünk legjbob barátok is voltunk minden nap skype órákon át és messenger egész nap.

Sajnos nem tudom feldolgozni hogy nincs többé járok mostanába bulizni azokra a pár órákra oké de nem tudnék lányokkal ismerkedni meg semmit tenni velük nagyon hiányzik és az fáj a legjobban hogy más fiúé lesz és féltem hogy át fogják verni vagy csak arra kell a fiúknak,hogy tudnék tovább lépni? Mindenhonnan letiltottam csak a telefonszáma van meg ott se válaszoltam neki amikor írt névnapomra mert elsírtam magam.

#párkapcsolat #szakítás

2018. máj. 10. 08:55

1 2 ❯

1/12 anonim

válasza:

Sajnálom, hogy ez történt veled. Erre nincs konkrét recept. Nagyon fiatal vagy még, 10-20 év múlva csak nevetni fogsz magadon, hogy ennyire padlóra tudott küldeni egy tini szakítás. Ezt nem lenézésből írom, csak én is átéltem:) Érthető, hogy most te ezt úgy éled meg, mint a világ legnagyobb problémáját, jól is van ez így. Közhely, de csak az idő fog segíteni, addig meg túl kell élned valahogy. 18 éves vagy csak, még rengeteg barátnőd lehet és lesz is, csak türelmesnek kell lenned. Gyászold meg a kapcsolatod, és próbálj tovább lépni. Hidd el, idővel sikerülni fog. Ha mély érzéseid voltak, akkor nem egy-két hét lesz, de sikerülni fog. Nekem decemberben egy 2,5 éves kapcsolatomnak lett vége, 28 éves vagyok. Csak most kezdek felállni a padlóról, nekem ennyi idő kellett egyáltalán ahhoz, hogy mosolyogni tudjak (bár ez még nem az az igazi szívből jövő mosoly). Hajrá. Jah, és nekem a sport nagyon sokat segített.

2018. máj. 10. 09:14

Hasznos számodra ez a válasz?

2/12 anonim

válasza:

Én bevallom, hogy eléggé alul értékeltem magamat egész életembe. Nem is tudtam sose úgy magamra tekinteni mint igazi férfira. Most lettem tegnap 30 éves.

1 kapcsolatom volt csak, egy fiatalabb lánnyal 4-5 éve már; 1 évig jártunk. 25 voltam akkor.

Mivel nekem is első komolyabb kapcsolatom volt, ezért nekem sajnos több mint 3 évig tartott, mire kijöttem ebből az egészből. Bár nekem a legrosszabb az egészben az, hogy május 9.-én van ugye a születésnapom; és én hülye meg pont ekkor jöttem vele össze.

És ez miatt egy életre emlékeztetőt hagyott maga után; mondhatni egy ürességet. Ilyenkor néha behülyülök, sőt elég szar hangulatom van, ha jön a születésnapom.

Egyébként meg már lassan 9 hónapja van másik barátnőm, akit szeretek... hát majd elválik mi lesz a vége.

Szóval igen; az idő az egyetlen megoldás sajnos.

Én pl még az édesanyámat is elvesztettem előtte, még 2010-ben. Így ez az egész kihatott az életemre sajnos.

Ahhoz is sok idő kellett, hogy megemésszem, hogy nincs többé anyám! :(

2018. máj. 10. 09:27

Hasznos számodra ez a válasz?

3/12 anonim

válasza:

Három és fél év után szakított velem a barátnőm ugyanilyen bulizgatós, 'korlátozva vagyok' indokkal, csak mi mindig együtt voltunk. Elég szar volt így a huszadik születésnapom alkalmából... (Mert nyilván akkor kell szakítani... :D)

Hát, hogy őszinte legyek, elég könnyen túlléptem rajta, mert lerombolta azt a képet, amit szerettem benne, hogy ő ilyen kis ártatlan rendes lány... Még két hétig játszadozott, keresett, én meg voltam hülye foglalkozni vele. Azóta kizártam, letiltottam mindenhol, ahogy te is, ez szerintem jó, mert így tudsz csak elvonatkoztatni, továbblépni.

Én úgy dolgoztam fel, hogy elkezdtem mozogni, lefogytam már hat kilót, elkezdtem új, jobb ruhákban járni (eddig csak a farmerpólót ismertem), az előbbiektől magabiztosabb lettem, jobb a közérzetem. Mivel nem kellett folyton hozzá igazodnom, így jobban teljesítek az egyetemen is, van időm rendbentartani az életem, a környezetem, szobám. Régen azt hittem a világ legszörnyűbb dolga egyedül lenni, sőt a szakítás után is, de ha kezd magával valamit az ember, akkor rájöhet, hogy amúgy jó egyedül is lenni kicsit. :)

Én is féltettem annó az elején, amikor még úgy gondoltam rá, hogy jajj szegény mi lesz vele... Ezt ne tedd! Tudja ő, hogy mit csinál, ha meg nem, majd megtapasztalja.. Nem fog másra hallgatni, ha annyira eltökélt, hogy szakított.

2018. máj. 10. 09:39

Hasznos számodra ez a válasz?

4/12 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen most kicsit éreztem ,hogy vannak még úgy emberek mint én igen én is azt hittem róla,hogy rendes normális lány ő se járt bulizni csak velem ő kérte külön,hogy együtt járjunk aztán szakítás előtt egy héttel minden nap elment szórakozni és ott a buli közepén írta meg,hogy ő mindennél jobban érzi magát most és már nem érez úgy irántam mint régen tényleg nagyon féltem de remélem túl leszek rajta mivel nem egy lány akart má ez alatt a két hónap alatt valamit tőlem de én még nem álltam készen semmire ezzel csak az önbizalmam nőtt hogy még kellek valakinek,

Igen én is a sporttal kötöm le magam kondizok és boxolok csak az a baj,hogy még azt is miatta kezdtem el 2,5 éve,hogy neki tetszek minnél jobban :D

2018. máj. 10. 09:46

5/12 A kérdező kommentje:

Ja és sajnos úgy vagyok ,hogy vagy ő vagy senki más mert nekem tényleg ő volt a legtökéletess és leg normálisabb lány :(

2018. máj. 10. 11:18

6/12 anonim

válasza:

Most még ezt érzed, de idővel változni fog, hidd csak el.

2018. máj. 10. 11:46

Hasznos számodra ez a válasz?

7/12 anonim

válasza:

Bár mi nem jártunk együtt de volt egy srác aki nagyon sokat jelentett nekem (najó azért még most is).

Egy évig kínlódtam miatta és az utóbbi 1.5 évben nincs nap/nem volt nap hogy ne gondoltam volna rá. Akárhányszor elmentem bulizni a barátaimmal és kikezdett velem valaki (és általában le is koptattam mindenkit) olyan érzésem volt hogy megcsalom pedig sosem voltunk együtt. Egyszer csókolóztam valakivel az egyik ilyen bulin de utána rögtön el is sírtam magam hogy hogyan lehetek ilyen,tényleg úgy éreztem mintha megcsaltam volna.

Így is gondolok rá minden nap, de az idő tényleg segít annyiban hogy már nem sírom el magam ha eszembe jut, képes vagyok észrevenni hogy vannak más srácok is a világon és a többi.

Új elfoglaltságok, barátok, sport, tanulás. Nekem ezek segítettek:)

2018. máj. 10. 14:27

Hasznos számodra ez a válasz?

8/12 A kérdező kommentje:

Jöjjenek még válaszok légyszi! :)

2018. máj. 10. 20:58

9/12 anonim

válasza:

2 és fél év távkapcsolat, jézusom. Azt hogy a francba lehet kibírni? Mennyit töltöttetek együtt a távkapcsolatba lépés előtt?

2018. máj. 10. 21:21

Hasznos számodra ez a válasz?

10/12 A kérdező kommentje:

Semennyit így jöttünk őssze alapból interneten ismerkedtünk meg 1 hónapot beszélgettünk utána találkoztunk először 1 napra mentel el hozzájuk ebédelni és egy délutánra,azután két hetente találkoztunk hétvégékre,nagyobb szünetek természetesen együtt.

2018. máj. 10. 21:35

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Hogyan dolgozzam fel a szakítást, ha teljesen egyedül vagyok?