Mit kezdjek azzal, hogy egy féreggé változott?

Nagyon szépen indult, kivéve, hogy sokáig sírt az exe után, de idővel mindent szépet átéltünk, kezdtem benne megbízni, egymás legbelsőbb körei voltunk, összeköltöztünk, családi nyaralások, boldog naiv idők. Ez volt a jó, a rossz viszont, hogy sokszor kételkedtem az érzéseiben, vajon valódiak-e, és mindig lekiabált, hogy hogy merészelek kételkedni benne, ő szeret a világon a legjobban, örökre stbstb. Mielőtt összeköltöztünk, megkérdeztem, mi lesz ha egyik nap felébredsz, és azt mondod, már nem szeretsz? Erre megint kinevetett, hogy ilyen nem fordulhat elő.

Azt kell tudni, hogy tudta, hogy nincs családom, pszichológushoz jártam a szorongásos bajaimmal, ő pedig gazdag, beképzelt a szülei lakást is vettek nekünk. Örültünk, hogy lesz végre karácsonyom nekem is, tudta hogy mindennél jobban szerettem, mégis volt ott egy kétely. 1 évig tartott, múlt héten mindent ígért, örökre, tőlem akar gyereket stbstb, megígértem neki hogy többé nem fogok kételkedni és másnap bevágta, hogy ő már nem szeret és sose volt meg az a szikra. 2 napig nem akartam elhinni, csak feküdtem az ágyban, anyagilag és egzisztenciálisan teljesen kiégve, naiv fiatal lány voltam, aki hitt a szép szavaknak, sajnos tetteknek is, együtt néztünk bútorokat a lakásba, együtt találgattunk neveket a gyerekeinknek, másnap meg albérletet néztem. Persze kár hogy akkor felmondtam a sajátomat. Magamhoz tértem, találtam egyet, amire spórolom a kauciót és csak így ki akar dobni, hogy ő egyedül akar lenni, ő már nem bírta a szorongásaimat stb, tehát csak a jó tulajdonságaimat szerette, a rosszakból meg nem kért. De nem is ez a probléma, hanem hogy nem érzi magát féregnek, egoista, bevágta tegnap, nálam úgysem találsz jobbat és nézelődött a tükörben. Rá sem ismertem, tudtam hogy nagyon jó volt minden, szép és okos is, de nincs benne egy cseppnyi érzelmi intelligencia vagy empátia sem. Tudja nagyon jól, hogy alig maradt pénzem, és kirúgott, de majd törlesszem le neki a rezsit arra az 1-2 hétre ameddig “életem szerelménél, aki örökret ígért” csövezek. Azóta érzelmileg is összeszedtem magam, de elképesztően fáj a csalódás, amit okozott, pont ő. Mondtam, hogy jóban maradhatunk, ő is mondta, hogy számíthatok rá, de az az ember, akiben a legjobban megbíztam, akivel átsírtam éjszakákat, teljesen ignorál, persze a szexet még igényelné, az elkényeztetett pénzes testvére mellett áll, hogy én csak nyafogok, önsajnálom magam, amikor a testvérének megnyíltam, hogy szorongósabb tipusú lány vagyok, és elméseltem a rossz gyerekkoromat (hogy vertek), és erre annyi volt a reakciója, hogy sajnáltatom magam, és egyetértett vele. A pszichológusom azt mondta, hogy azért választottam ezt a kapcsolatot, mert meg vagyok szokva ahhoz, hogy bántottak gyerekkoromban. De már nem akarom, csak ezt a pár napot kibírni vele, közben jön mutogatni, miket vett az új lakásba, milyen festéket. Teljesen lealacsonyít, mondogatja hogy ha elköltözöm, akkor a szorongásaimmal már senki nem fog tudni mit kezdeni, és nála jobbat úgysem találok, aki elviselne.

Nagyon kiakasztó, ő eddig megértett, vele lelkiztem át éjszakákat, és ezt kapom, egy féreg lett. Vagy mindigis az volt, csak jól játszott és használt.

Mit gondoltok? Legyünk még jóba? Vagy hogy éljek még így mellette napokig?

22/L