Észrevettétek, hogy ma már szinte csak a anyagiakkal lehet boldoggá tenni a másikat?

Nem, nem vettem észre. Mindig voltak olyanok akiket az anyagiak motiváltak, de többségében normál értékrenddel rendelkezők vannak, férfiak, nők körében.

Lehet cáfolni, de így van.

Átlagos a keresetem, de azért egy mozi plusz vacsora, kirándulás, utazgatás országon belül bármikor beleférne.

Persze hogy ezekhez pénz kell, hiszen abból lehet közös élményeket szerezni. De ez akkor is így van ha egyedül mész valahova.

Nem, nem vettem észre. A páromat kisemmizte az anyja, mikor elvált az apjától. Mindent, amit az apjától kapott volna, anyuka lenyúlta, mikor még kiskorú volt vagy naiv fiatal, aki szerette az anyját... Nekem meg eddig sem volt semmim, még apám sem jóformán, csak egy szerető anyukám, aki nem tud mit adni.

A fizetésünk átlagos. Albérletben élünk és kezdőrészletre gyűjtünk egy szobában. Folyamatosan próbálunk jobb helyre kerülni, mióta dolgozom, folyamatosan tanulok, hogy jobb helyekre kerüljek be, magasabb fizetéssel. Szívunk és törtetünk... De életemben nem voltam ilyen boldog senki mellett. Nem tudom leírni, milyen érzés egy ilyen nap után átölelni a párom és bekuckózni mellé az ágyba.

Csináltunk Revoluton egy széfet, ahova mindig gyűjtögetünk, hogy el tudjunk menni wellnesselni meg ilyesmit. Néha megengedjük a kádat forró, habos vízzel és borozunk, beszélgetünk, amíg ki nem ázunk. A párom mindig együtt főz velem esténként és azt visszük másnap a munkába is. Néha csak a nap közepén rám ír, hogy mennyire szeret, néha egy szál rózsával jön haza, csak úgy. Vagy elrejt a cuccaim között egy szivecske alakú marcipáncsokit. Hétvégente mindig elmegyünk valami különleges helyre, kocsmába, étterembe, kirándulni. Így nem gyűlik olyan gyorsan a pénz, nem lesz otthonunk 30 éves korunkra, de nem ez számít. Egy ház sem ér annyit, hogy minden szép élmény lehetőségét feláldozzuk azért, hogy pár évvel hamarabb legyen saját otthonunk. 4 év múlva lesz elvileg elég pénzünk kezdőrészletre, ahonnantól a bérleti díj már törlesztőrészletre mehet. Akkor jobb lesz. De addig nincsenek nagy kiadások, új ruhák, flanc, ékszer, mert nem tartom ésszerűnek. Élményekre gyűjtünk, de arra együtt. Meg apró meglepetésekre, egymásnak. Azok közül is sok olyan, hogy nem is igazán kell hozzá pénz, csak szeretni a másikat és figyelmesnek lenni vele.

Elhiszed, hogy a vörös rubint és a vörös rózsa öröm szempontjából semmiben nem tér el számomra? Ha a páromtól kapnék egy drága ékszert, inkább aggódnék, hogy hova ment a pénz. Eladni úgysem adnám, hogy pénz legyen belőle, mert onnantól az ugyanolyan kedves nekem, mint bármi, amit ad. Tehát valahol veszteséges lenne. Szemben egy 500 forintos rózsával vagy egy közös, szép estével, ahol kicsit elfelejtjük, hogy milyen keveset értünk még el.

Az embereket nem a drága tárgyak teszik boldoggá, amit a párjuktól kapnak. Engem biztosan nem. Engem a tudat tesz boldoggá, hogy a párommal mindent megteszünk egymásért és mindenünket, amink van, a másiknak adnánk. Jelenleg ennyink van és amit nem költünk el, az is mind közös. Semmit sem zárunk el egymástól, mert jelenleg csak ez fog minket ezen átsegíteni. Pedig mikor megismertük egymást, nem tudtuk, hogy ez lesz. Már velem volt, mikor az anyja vérszemet kapott és kitalálta, hogy mivel nincs semmim, hozományvadász vagyok, ezért egy idő után, mikor beszóltam neki, hogy gáz, hogy az új kocsijával villog, miközben a fia a régi szarjai között lakik egy olyan helyen, ahol a szigetelést sürgősen meg kellene csinálni, mert raktárnak használja a lakást és áll lassan a penészben, be sem engedett a lakásba, ahol a párom lakott. Megtehette, minden az ő nevén volt. Ezért döntött úgy a párom, hogy oké, akkor inkább ő is jön velem, ha így játszunk. Azóta meg ez van.

Lehet, hogy untad ezt a hosszú sztorit... De azt hiszem, kevesebb karakterben nehéz lenne elmagyarázni, hogy milyen annak az öröme, mikor beleszeretsz valakibe, akivel vállvetve tudtok együtt küzdeni és még a sok rossz mellett is udvarol neked, segít téged és mindent neked adna.

És együtt nevetünk azokon a bohócokon, akik a nőjüket konyhába küldik egyedül, ki sem pucolják a kádat, nemhogy körberakják gyertyákkal, semmi tartalékuk nincs, pedig van otthonuk és fiatal, jó kinézetű emberek után forognak a párjuk mellett az utcán, mint a bagoly feje, aztán az egész záróakkordjaként, miután megvolt a képmutatás, vesznek valami túlárazott, de amúgy haszontalan szart a kedvesnek, hogy lássák, kivel van dolguk és lehessen mit posztolni meg tenni a gazdagot, miközben mind tudjuk, hogy nagyon kevés ember van, aki egy ilyen kaliberű kiadást anélkül meg tud engedni magának könnyelműen, hogy megérezné a pénztárcáján. Pedig semmi értelme...

Aztán meg majd finganak egyet és vesznek maguknak új párt is, ahogy az lenni szokott, mert nem köti össze őket igazán semmi érték.

Akit szeretsz, aki a társad, annál nem örülsz, hogy szórja a pénzt, főleg értelmetlen dolgokra... Ha meg nem a társad, miért tenne boldoggá akárhogy?

Igen, észrevettem. Nyilván egy férfi elájulna egy lamborghinitől amit a párjától kap...de volt ilyenre vagy hasonlóra példa a történelem során?

Magamból, és az ismert férfiakból kiindulva egy sima kis kedvesség, mosoly a másik fél részéről is boldoggá tesz, de fordított esetben egyre gyakoribb, hogy megköszönik az ajándékokat, de rögtön mondja, hogy minek örült volna még jobban...

Nem, nincsenek ilyen ismerőseim.

Szerintem a pasiknál ez nem a pénz, hanem a szex.

Jó nyáron ülni egy régi autóban klíma nélkül 40 fokban, de jobb egy klímás kényelmesebb autóban.

Jó elmenni a helyi medencékhez nyaranta, de még jobb egy tengerparti szigetre.

Jól dolog összebújni a diófa alatt, de még jobb egy pálmafa alatt...

Jó enni 2-3 napig ugyanazt, de jobb minden nap frisset enni.

Az emberek titkon belül mind vágynak a jobbra és elképzelik azt.