Állítólag nagyon nehéz nőként élni kapcsolatban?

"Mivel a nők érzelmi lények, bármi, ami történik velük, összekócolja az érzelmeiket."

Jóvan! Menj tanulni.

Nyilván nem tudom egy férfi érzelmi világához hasonlítani az enyémet (sőt más nőkét sem), mert csak a sajátommal van tapasztalatom.

Az igaz, hogy érzelmes vagyok, és sok dolog hat a hangulatomra. Ha a párom rossz passzban van, az rám is kihat, és órákig rossz kedvem lesz azután is, hogy már elmentem munkába, tehát nem is látom az ő rossz kedvét. Ha valamivel kedveskedik, órákig fel vagyok dobva. Néha hülyeségeken elsírom magam, pl egy macskát örökbefogadós videón. Képes vagyok percekig megállás nélkül nevetni egy-egy viccen. Ha valakivel, pl testvéreimmel összeveszek, az napokig bánt. Ugyanígy napokig bánt az, ha úgy erzem, a munkám során valamiben rossz döntést hoztam. (Emberekkel foglalkozom.)

Nem tudom, férfiként milyen lenne, de én szeretem ezt a változatos érzelemvilágot. Nen tartom hisztisnek vagy kibírhatatlannak magam emiatt.

"bármi, ami történik velük, összekócolja az érzelmeiket"

Legfeljebb a hisztis pitsáknak. Engem felcsesznek azok a nők, akik a női dolgaikkal takargatják, hogy mekkora önző, kényes idióta tahók. Jaj mert mensi van, muszáj úgy viselkedni, mint egy rosszindulatú ribnc. Jaj, mert te gyereket vársz, mindenki nyalja valagad, mintha bárki kérte volna, hogy ellj ide. Jaj, mert te nem tudtad a rohadt kölköd megnevelni, ezért most ugrál a villamosülésen, nekünk ezt muszáj kussban tűrni. Mert te szülő vagy. Neked tisztelet jár akkor is, ha egy trehány szar vagy, aki a kölkét meg magát is elhagyja és kívül - belül egy disznó. Meg a mensike miatt nem szabad megmozdulni sem, edzeni sem, hozzád szólni sem, csak szart lehet zabálni és el kell viselni, hogy hisztizel.

Na nem, ezt én nem tolerálom. És mivel nő vagyok, tudom, milyenek azok a bizonyos hormonok, milyen ökölnyi vértől megszabadulni és olyan fájdalmat átélni mintha méhen rúgtak volna minden második percben. És mégsem járattam le magam egyszer sem a tróger viselkedésemmel, mert bevettem egy görcsoldót, betettem egy tampont és szartam a világra.

De ne aggódj, a férfiak sem gyengék. Velük több tapasztalatom volt, tekintve, hogy nem vagyok leszbikus. Van egy elég széles réteg, aki nem férfi. Megszokta, hogy kiszolgálják, nem szokott havonta az erős fájdalomhoz, ezért az első náthánál haldoklik, illetve sokkal több, érzelmileg labilis férfit láttam, aki jaj, nem tudja, hogy mit akar, ha fél órán keresztül nem írok vissza munkaidőben vagy hasonló jellegű probléma jelentkezett a kapcsolatunkban, nulla megértéssel elkezdte tolni, hogy nem tudja, mi lesz így a kapcsolatunkból, mert már nem a régi... Ha az ember komolyabb érzelmeket közvetít feléjük vagy felelősséget, a többség összeszarja magát. Exem annyira szét volt, hogy akar egy kölyökkutyát, hogy az anyja meg én sem bírtunk vele (igen, férfi az illető). Kapott egyet. Jaj, de cuki, jaj de aranyos, de amint a szőnyegre szart, már vigyük vissza meg csináljunk vele valamit. Ez egy 25 éves felnőtt férfi szájából, akinek aztán a tesója fogadta be a kiskrapekot.

Mondjuk a nőkkel nekem az a legnagyobb bajom, hogy nem lehet velük viccelődni. Én eddig akármit próbáltam, vagy megsértōdtek, vagy nem értették. És nem rossz a humorom, ez biztos. De amint őket céloztam meg, az már mekkora gonoszság volt. De nem labilisabbak, mint a férfiak.

Attól függ, hogy miről van szó. Anyukám halála teljesen megváltoztatott érzelmileg.

Egy mestruációtól nem leszek hisztis.

Az érzelmeket meg még lehet tanulni kezelni. A túlérzékenység és a hisztizés pedig rossz dolog.

Bántalmazó családban ahol a férfi veri az asszonyt, ott lehet hogy nehéz nőként élni, de ott sem azért mert nő az illető, hanem mert a párja egy idióta.

Nem érzem azt amit írsz, de a fogalmazásodból azt érzem tisztán, hogy te a nőket valami más lényeknek tartod mint az ember... :D

Pedig annyira egyszerű... ugyanazon vágyakkal rendelkezik mindenki. Ha tanulnál önismeretet - ember ismeretet rájönnél hogy működnek az emberek (ezáltal a nők) és akkor - lehetne is benne részed, feltételezem, nem sok van.