Barátommal szakítottam, de rájöttem, hogy nem tudnám őt kivetni az életemből. Mit tegyek? Úgy viselkedünk, mintha még együtt lennénk, de nem vagyok biztos az érzéseimben. Előre is örülök a válaszaitoknak, sokat segítetek velük.

Amiatt szakítottam vele, mert annyi fájdalmat okozott nekem előtte, hogy úgy éreztem, meg kellett tennem. Meg előtte túlságosan hamar költöztünk össze és az egészséges ismerkedési időszak kimaradt az életemből. Most, mióta szakítottunk, jobban megvagyunk, de a láng bennem nincs meg.

Az a helyzet, hogy amióta szakítottam vele, megváltozott. Nem csak bebeszélem magamnak, hanem komolyan (!) más lett. Belátta a hibáit és én is máshogy nézek rá kicsit. De olyan nehéz túllépni a múlton. Pedig azt sem tudom elviselni, ha nem lenne velem már. Próbálok várni és időt adni magunknak, csak iszonyú nehéz a múlton túllépni. Pedig érzem, hogy amiatt nem szabadna hagyni mennem az egészet. Igazad van, azt komolyan nem kellene megvárnom, de komolyan mondom neked, 4 hónapja nem csinálja a fájdalmat. Ez csak jelenthet valamit, nem?

Annyi volt a baj, hogy túl hamar összeköltöztünk és emiatt nem igazán tudtunk hamar összecsiszolódni. Meg az anyjával hárman laktunk és vele nem volt jó a kapcsolatom. Ez befolyásolta a barátommal való kapcsolatomat is. Meg annyi, hogy ki kellett költöznöm, mert nem bírtam már ott náluk és akkor a barátom nem állt mellettem. Csak akkor döbbent rá mindenre, mikor elveszített és ezek azok a dolgok, amik fájnak, annak ellenére, hogy most már más lett.