Ez szerelem vagy fellángolás, esetleg rajongás lenne?

Üdv mindenkinek. Másfél hónappal ezelőtt összehozott az élet egy nővel. Már a megismerkedésünk első napján mindketten úgy éreztük, mintha régről ismernénk egymást. Nagyon hamar megnyíltunk egymásnak, ő elmondta az élettörténetét kb, meg én is neki az enyémet. Kitálaltuk a hibákat, gyengeségeket, egyszóval mindent. Mindeközben már kezdtek jönni természetesen az érzelmek. Azóta volt téma a jövőről való elképzelés, meg az, hogy kinek-mire van igénye, mit akar egy kapcsolattól. Az ijesztő az, hogy úgy klappol minden. A vele töltött idő energizál, az egymásra nézést mosoly, de esetenként nevetés kíséri. Nagyon sokat jár a fejemben, Ő már álmodott is velem. Mielőtt találkozunk (ami egyenlőre sajnos csak munkahelyre korlátozódik) bizsereg a gyomrom és izgulok kicsit. Itt leszögezném, hogy ismerem a hibáit (azért észnél vagyok ám, mert elemző típus vagyok), de totálisan nem érdekelnek, elfogadom ahogy van. Van bennem egy kis (nagy :D) félelem, hogy elveszítem az érzést és vele őt is, de inkább mintha egyre bensőségesebbé válna.Azt még úgy nem merem kijelenteni, hogy szerelem (hülye vagyok mi?). Én még nem éreztem ilyet nő iránt, pedig voltak barátnőim...ez most olyan más kicsit. Véleményetek szerint ez lehet valami rajongás, vagy fellángolás, esetleg túlidealizálás? 28N/29F