Szerintetek tényleg ne keressem? Akkor hogy lépjek túl rajta? Még a férjemet is elhagytam érte...

Rossz házasságban éltem. (Nem mondanám, hogy kényszerházasság volt, de 18 éves "kislányként" a felnőttek azt mondták, hogy férjhez kell mennem, én meg nem tudtam tiltakozni, mert engedelmességre neveltek.)

Itt gyakorin rámírt egy férfi, eleinte csak beszélgettünk, de én pár nap alatt nagyon kötődni kezdtem hozzá. Tudta hogy férjnél vagyok, de mivel csak beszélgetésnek indult nem volt ez gond. Viszont adódott egy lehetőség és személyesen találkoztunk, majd még egyszer...

A második találkozónkon mondtam neki, hogy szeretem és ő is mondta ezt nekem. Minden nap órákon át beszélgettünk online. Olyan volt, mintha mindig is ismertem volna, mert ugye sokat beszélgettünk és sok mindent elmondtunk egymásról.

Mikor már a harmadik találkozót terveztük, akkor ő szakított. Nem akart szerető lenni. Ekkor írtam neki, hogy ha kell, én elhagyom a férjem, mert nekem ő az első és a férj a második. Ezt nem akarta, aztán azt mondta, hogy kapcsolatot sem akar, ő nem alkalmas rá.

Én viszont nem akartam nélküle élni. Fogtam magam és szó nélkül elmentem otthonról hozzá. Tudtam, hogy ezzel lebukom a férjem előtt és nem lesz hozzá visszaút. Ezzel akartam a szeretőmnek (és magamnak) bizonyítani, hogy tényleg őt választom.

De a szeretőm nem igazán örült nekem. Igaz, hogy jókat szexeltünk és sokat beszélgettünk, meg azt mondta, hogy nem haragszik, de mégis úgy döntött, hogy ez neki túl nagy felelősség és nem akar kapcsolatot. Állítólag nem az én hibám... Hogy ő túl tudjon lépni rajtam, letiltott facebookról is és itt gyakorin is.

Hazajöttem a férjemhez, aki persze most válni akar. Ez nem is baj, megérdemlem, meg neki sem volt jó ez a házasság.

De a szeretőmet meg teljes mértékben elveszítettem. Mivel letiltott, meg sem tudtam neki írni, hogy túléltem-e a hazatérést, vagy hogy nem kerültem-e azonnal utcára vagy hogy egyáltalán hogy vagyok. Fáj az, hogy az életem része volt, de egyik pillanatról a másikra tiltott. Azt sem tudom, hogy csak magát védi ezzel, vagy engem utál.

Azt el tudnám fogadni, hogy kapcsolatot nem akar, de azt nem, hogy teljesen eltűnt az életemből. A szakítás óta is csak rá gondolok, róla álmodok szinte minden éjjel, a leghétköznapibb helyzetekben is ő jut eszembe mindenről. Nem érdekel, hogy váláskor hogyan fog anyagilag és erkölcsileg kisemmizni a férjem, mert az semmi ahhoz, hogy a másik férfi magamra hagyott.

Szeretném, ha néha-néha még beszélgetnénk, ha máshogy nem, csak barátokként. Esetleg felhívhatnám, mert a számát tudom, vagy postai levelet küldhetnék neki, mert a címét is tudom, de mivel online letiltott, ezért nyilván máshogy sem akar felőlem hallani. Szerintetek próbálkozzak ilyen úton felvenni vele a kapcsolatot? Bizonyítani akarom neki, hogy TÉNYLEG szeretem és tényleg vele akarok lenni. De nyilván okkal tiltott le. Nem akarok a döntése ellen menni.