Nőtársak, belementek ismerkedésbe olyan 30as férfival, aki azt mondja, hogy nem biztos, hogy ebben az országban akar dolgozni a jövőben?

Nem, mivel én egész biztos itt fogok maradni, hacsak nem lépnek ki az EU-ból ezek az agyoniskolázottak. Így meg semmi értelme.

Ha én is menni terveznék, akkor rákérdeznék, hogy mely országokban képzeli el, és ha van közös halmaz, akkor folytatnám az ismerkedést. De ha semmi közös halmaz, mert ő mindenképpen távol-keletre akar menni, de én csak és kizárólag az EU-ban gondolkodom, akkor megintcsak semmi értelme.

Nem.Azt veszem észre, hogy manapság ez egy tipikus kifogás arra, mikor valaki laza szexkapcsolatot akar, de azt ugye nem lehet szalonképesen elmondani.

"Nem biztos, hogy itt akar élni."

Majd mikor már elege van a viszonyból, pont akkor fog erre rájönni.

Pár nő ismerősömmel ugyanezt megcsinálták férfiak.1-2 hónapig találkozgattak, majd azt mondták inkább szakítsanak, mert ők nyilván hamarosan külföldre mennek tartós ottélésre, így nem tudnak együtt lenni.Milyen érdekes, azóta sem mentek sehova, új csajuk az persze van.

Ez nagyon sokmindentől függ, főleg hogy mi lenne a célország a pasi elképzelései szerint. Én Európán kívülre nem szívesen költöznék, vagy legfeljebb olyan feltétellel, hogy egy év után hazajövünk.

Plusz ahhoz, hogy valakivel kimenjek egy idegen országba, ahhoz nagy bizalom és nagy szerelem kell.

Az ismerkedést ilyen miatt biztos nem szakítanám meg, majd alakul ahogy alakul. Sok ilyen külföldmániás embernek amúgy csak a szája nagy, de aztán mégis maradnak, vagy hamar hazajönnek, ha rájönnek, hogy más országokban sincs kolbászból a kerítés.

Exemmel mentem külföldre melózni anno. Irtózatos stressz a más kultúra, a család, ismerősök, barátok, saját nyelv hiánya. Nekünk beletört a fogunk érzelmileg. Tény, jól kerestem akkoriban, de újra tuti, hogy nem vállalnám be.

Azóta itthon vagyok és se én, se a barátnőm nem akar külföldre menni. Én tapasztalat alapján, ő pedig nem érez késztetést erre.

Az érzelmi részét sokan fel sem fogják, csak annyi lebeg a szemük előtt, hogy ikszszer többet fizetnek.

nalam nem lenne kizaro ok, mert en sem feltetlenul itthon kepzelem el a jovomet.

nyilvan sokmindentol fugg, ha mondjuk fel ev mulva akarna kimenni, az tul korai lenne, de ha csak evek mulva, az oke, addigra vagy osszeszokunk ahhoz elegge, hogy kozos jovot tervezzunk, vagy mar reg egyutt sem leszunk. az sem mindegy, mi a celorszag, engem bizonyos orazagok vonzanak, de mashova meg tuti nem mennek. ha van valami konkret terve, hogy mit fog dolgozni, mit fog csinalni, hogyan fog megelni, hol fog lakni stb, akkor nyitott vagyok, ha csakugy kimenne valami gazdag orszagba mosogatni nyelvtudas es vegzettseg nelkul, akkor viszont ram ne szamitson.

#8: Nem csak anyu meg apu létezik a világon. Én tizenéve más városban élek, mint a szüleim, a telefonhívások kb. heti egyre korlátozódnak, de van olyan idős rokonom, akivel értelemszerűen véges a közösen megélhető élmények száma. Nekem nem jelentene vigaszt, ha öt év múlva ránéznék az új autómra, amihez azon az áron jutottam hozzá, hogy ezektől az élményektől megfosztottam magam.

Nyilván nem vagyunk egyformák, de én pl. nem gondolom, hogy gyenge lenne a lelki világom csak azért, mert számomra más a fontos, mint pl. neked.