Honnan tudjam, hogy tényleg szerelmes vagyok?

"elhitetem magammal, hogy érzéseim vannak iránta"

Nem csak elhiteted. Persze, hogy vannak érzéseid! Főleg ha kedves, biztos jó érzések. :)

De ez még nem az. Ha majd az lesz, nem fogod megkérdezni, hogy az-e, tudni fogod anélkül is.

Örülj, hogy kedves, ismerkedj meg vele még jobban, hátha később szerelem lesz. ;-)

A szerelem elég komplex fogalom.

Személy szerint van egy meggyőződésem erről, mégpedig hogy az gyerek szerelem, az amikor rózsaszín köd van mindenütt, nem látod a másik hibáit, illetve minden találkozásnál/ csóknál pillangók vannak a hasban. Ez egy csodálatos érzés, de idővel a pillangók eltűnnek és a köd is felszáll. De ezután a “ vak szerelmet” felfogja valami fontosabb váltani, az érzelmi kötődés, illetve megjelennek a párunk hibái, és mi elfogadjuk azokat, és azokkal együtt tudjuk szeretni.

A valódi szerelem nálam nem azt jelenti hogy összejövünk és két hét múlva minden internetes platformot kipakoljuk a párunkal, és az egészből lesz egy kirakat kapcsolat.

Hanem az, amikor két ember a hiányosságokkal, kudarcokkal, csalódásokkal, együtt tudja szeretni a párját, és váll szélességben kiállni melette.

Amikor nem érdekel ki vagy a sminkelve, vagy épp le van-e nőve a hajad, mert őt ez nem érdekli.

Szerintem, ez a valódi szerelem.

"félek, hogy ha sokkal közelebb kerülünk egymáshoz, és egyszercsak rájövök, hogy én mégsem voltam szerelmes"

Gondold át, hogy mi az, ami még ebben az esetben is rendben lenne, és csak addig menj el, ne tovább!

Úgy értem, hogy használd ki, hogy még nem vagy szerelmes, vagyis még tudsz logikusan gondolkodni, nem a rózsaszín ködben tapogatózol. Most még van rá esélyed, hogy átgondold, mi az, ami már gáz lenne, és mi az, ami még rendben lenne, akkor is, ha később szakítanátok.

Mire gondoltál, amikor azt írtad, hogy

"ha sokkal közelebb kerülünk egymáshoz"? Mi lenne abban félelmetes? Az, ha túlságosan is közelebb kerülnétek egymáshoz, mint kéne? Én arra gondoltam, ilyesmi járhatott a fejedben. Ezért azt mondom, gondold át, mi az, ami még rendben lenne akkor is, ha utána rájönnél, hogy nem is voltál szerelmes.

Pl. ha csak akkor jönnél rá, hogy nem is voltál belé igazán szerelmes, amikor már van két gyereketek, az milyen lenne? Vannak ilyen esetek!

Vagy amikor már az első babát várod... Az még rendben lenne, hiszen legalább lenne egy gyereked és úgyis az a cél?

Vagy amikor vele veszítetted el a szüzességedet... Milyen érzés lenne majd utána azzal lefeküdni, akibe már egyértelműen érzed, hogy szerelmes vagy? Milyen lenne elmondani neki, hogy te ezzel a valakivel is lefeküdtél?

Vagy amikor már látott tetőtől talpig meztelenül... Milyen lenne utána összefutni vele valami munkahelyi programon, fontos tárgyaláson, ahol tőle függne, hogy sikerül-e megkötni egy fontos szerződést?

Vagy milyen lenne, ha hagynád, hogy megfogja a kezed és úgy sétálgatnátok akkor is, amikor ismerősökkel, a rokonaiddal futtok össze véletlenül? Ez még rendben lenne akkor is, ha aztán rájönnél, hogy nem is volt igazi szerelem?

Azt mondom, csak olyasmibe menj bele, aminek olyan következményei lesznek, amik olyan emlékek maradnak, amikkel nem lesz gond együtt élned akkor sem, ha aztán szakítotok.

Ismerkedjetek, legyetek együtt.

Legyetek boldogok együtt.

Nem kell ezt ennyire túl gondolni, főleg nem 20 évesen.

Lehet hogy szerelmes vagy, lehet kialakulóban van, lehet nem leszel szerelmes belé soha..

Meg kell próbálni, és ha jól működik élni vele, ennyi az egész. 🙂

"Nem kell ezt ennyire túl gondolni, főleg nem 20 évesen."

De igen, pont 20 évesen kell átgondolni nagyon, nem majd utólag bánni mindenfélét, amikor már eltörölhetetlen következményei vannak.