Tényleg nem érdemelt meg ez a srác, ès felejtsem el őt?

Ismerkedtem valakivel, 4-5 hónapig. Eleinte inkább csak szexnek indult, a részemről is, nem is teljesen voltam túl az előző kapcsolatomon, de ő erről tudott. Az elején elèggè tepert, mindig ő írt, ő hívott el, de többnyire mindig csak magához, nem jártunk el sehová.. Egyszer nagynehezen megittunk együtt valamit, amikor mondtam, hogy nem jàrunk el. De nem csak szex volt köztünk, lelkiztünk is. Csak valahogy mindig azt éreztem vele kapcsolatban, hogy nem tud engem elfogadni. Enyhe depresszióm van, ès őt ez mintha nagyon zavarta volna. Nem arról van szó, hogy magamba roskadva ülök itthon, de pl. azt mondta, hogy remete életet élek, nem mozdulok ki sehova, nem tesz nekem jót ez a környezet, ami részben igaz. Egyszer még olyat is mondott, hogy költözzek hozzà, 3 hónap után, amikor mondtam neki, hogy egyáltalán nem szàmítok neki.. Ezt nyilván nem gondolhatta komolyan, de nem tudom, akkor miért mondta. Ő nagyon távol akarta tartani magától a negatívitàst. Valahogy nagyon másképpen szemléltük az életet, szerinte én túlsàgosan érzèkeny vagyok, sok mindent eltúlzok. Èn viszont elfogadtam őt, pedig néha mondott kegyetlen dolgokat, érzèketlennek éreztem őt, pàr dologban. Többször megkérdeztem tőle, hogy minek van velem, ha annyira taszítom őt, vagy ha fenntartàsai vannak velem szemben. Ezekre mindig azt mondta, hogy nem jól látom. Azt mondta, hogy legyek normàlis, ne legyenek negatív gondoltaim. Ha picit többet ittam, lehet hogy mondtam sötétebb dolgokat, de ettől függetlenül, egyàltalàn nem érzem magamat egy energiavàmpírnak, vagy ilyesmi. Úgy tűnt ő is szeret velem lenni, beszélgetni. Az is igaz, hogy kb. egy hétvégét nem töltöttünk együtt, valami miatt nagyon elfoglalt volt, de nem mondta el, hogy mivel.. De tényleg làtszott rajta, hogy valami nagyon kifàrasztja őt. Persze mindenki azt mondta, hogy volt neki rajtam kívül más is, amit persze nem tudhatok, de èn nem így érzem.

Az is igaz, hogy csomószor kétértelmű jeleket adtam neki, mert fèltem kimutatni az érzéseimet, de sokszor célozgattam dolgokra, hogy miért nem töltünk együtt egy hétvégét ünnepeket, stb. Ezekből gondolhatta, hogy komolyabban èrdekel, nem? Arra a kérdésre, hogy jàrunk-e, ami valahol álnaívan is tettem fel, egyszer egyértelműen ràvàgta, hogy nem. De egyszer később,amikor hasonlókra próbáltam célozni, megkérdezte, hogy én akarok-e párkapcsolatot, amire azt mondtam, hogy nem. Úgy gondolom, ha ezt úgy kell belőle kihúzni, az màr régen rossz. Aztàn problémái lettek, amikről tudtam is, ès akkor kezdett eltűnni. Megkerestem őt, azt mondta, azt várta, hogy egyszer én keressem őt.. De valahogy akkoriban ritkábban írt, mint előtte. Utána feldobta, hogy találkozzunk, 5 hét után, de úgy éreztem, hogy annyira mégsem akar. Máskor akarta bepótolni. Erre azt írtam, hogy inkább hagyjuk a dolgot. Mire ő azt, hogy igazam van.. Ezzel ért véget a dolog, màr majdnem 3 hete, és a tàrskeresőről is letörölt, valószínűleg, hacsak nem magàt törölte. Sajnos èn még mindig gondolok rá, hiányzik. Tudom, hogy én is hülye voltam, mert kétértelmű jeleket adtam neki, de ha valóban érdekeltem volna, nem így viselkedik velem, nem? Mindig érdeklődött egyébként a dolgaim felől, úgy tűnt mint akit tényleg érdekel, mi van velem.. Egyszer azt is írta, hogy gondol rám, mert sokszor kérdezgettem őt, hogy szokott-e ràm gondolni, amikor nem vagyunk együtt. Persze ezt írhatta csak emiatt, de ennyire "gonosznak"-vagy hogy is mondjam-nem gondolnám őt.

Az is igaz, hogy az elején egyàltalàn nem tetszett, amit ő sajnos érezhetett is.

Nem tudom, hogy megbánthattam-e őt ezzel, hogy ezt írtam a vègèn, vagy már így rendezte a dolgokat, ès ezért került, csak gyáva volt kimondani.

Köszi, előre is!