Mit tehetnék ebben a helyzetben? (Szerelmi háromszög jellegű probléma)

Szóval valahogy nagyon elcsesződött a szerelmi életem és nem tudom most mit csináljak.

Az alaphelyzet, hogy nekem van egy exem akivel nagyon szerettük egymást. 14 éves korunk óta együtt voltunk, nagyon jól működtünk minden téren, ha voltak is vitáink azt le tudtuk kommunikálni, meg tudtuk oldani. Ahogy nőttünk a céljaink is egy irányba haladtak, nem bántuk az elköteleződést, egyikőnk sem akart kalandozni, vagy megcsalni a másikat (pedig lett volna lehetőség ha azt akarjuk). Szóval nagyon jó volt minden. A szakításunk oka igazából az ő családja miatti viták áradata. Nem verik vagy ilyesmi, szerető szülei vannak viszont nagyon csúnyán kihasználják. Náluk valahogy az a szokás nevelődőtt be az évek alatt hogy a gyerek van a szülőért. És ez nem azt jelenti hogy segítenie kellett otthon én meg ezen drámáztam, hanem azt, hogy kb. férjet játszott az anyjának meg még a nagyanyjának is csak mert az apja mindenre lusta, és mert jószívű a volt párom és ezzel visszaéltek. Csak hogy egy példát mondjak ilyenek voltak, hogy reggel 5kor felkelt hogy elvigye az anyját a piacra úgy, hogy az anyja rutinosan vezet, van is kocsi náluk amit használ a piac pedig a házuktól 5 percre van. De mivel az exem apja ezért nem kel fel az anyja meg nem megy egyedül mert az úgy nem jó így szépen a páromnak fél 6ra ott kellett lenni (nem vettek sok dolgot amúgy csak azért kellett hogy ott legyen mert az anyja nem szeret egyedül). Szóval ilyen alapvető dolgokat nem bírtak megoldani és ezektől csak súlyosabbak voltak. Én nem akartam, hogy folyamatos visszaélés legyen ebből, mert nem lehet úgy elkezdeni egy közös életet hogy a férjem (mivel ugye össze akartunk házasodni a későbbiekben) nem csak az én férjem hanem rajtam kívül 2 másik személyé. Félre értés ne essék nem eltiltani akartam otthonról, én is hazajártam volna segíteni ha el is költözünk, most is segítek itthon de azért alapvető dolgokért nem ugráltatnak engem sem, emellett pedig nem is az van hogy a párom belenőtt az anyja fenekébe, csupán azt hiszi ez a normális és ha a szülő mond valamit akkor ugrani kell azonnal mindent eldobva. Én próbáltam neki megmutatni hogy ez nem lesz így jó de sajnos ez csak vitákat szült így 5 év után szétmentünk.

Ezidőtájt elkezdtem dolgozni egy részmunkaidős állásban és ekkor jött a probléma. Itt ugyanis megismerkedtem egy sráccal akivel az elejétől fogva megvolt a kémiánk. Pont a szakítás után találkoztam vele így nyilván nem nagyon érdekelt hogy vonz vagy sem, mert a páromat akartam visszakapni (amire akkoriban esély amúgy nem volt.) Időközben viszont valahogy nagyon jóba lettünk, ő segített nekem visszatérni a gödörből. Semmi szerelmi jellegű nem volt ebben igazából barátok lettünk ha mondhatom így (bár lehet a haversághoz közelebb állt a dolog).

Aztán mikor már majdnem egy év eltelt a szakításom óta elmentünk vele és néhány munkatársunkal iszogatni, afféle csapatépítésként. Nem ittam sokat de mivel nagyon ritkán iszom az a kevés is megütötte a fejemet így nagyon nyílt lettem felé. Többször megöleltem meg táncoltam vele (normális tánra gondolok nem ilyen fenékdörgölősre csak amúgy sose szoktam és ezért ilyen nagyobb dolog ez). Aztán elkísért a buszhoz és a megállóban valahogy eljutottunk egy csókig. Nem beszéltünk róla utána egy darabig, de elindított valamit mert onnantól kezdve nem nagyon tudtunk ellenállni egymásnak és egy pár hónapra rá végül le is feküdtünk.

Az a helyzet ezzel hogy sokkal inkább szól a vágyról mint a szerelemről, legalábbis részemről. Az elején tisztáztuk hogy ez nem kapcsolat, ennek ellenére ő elhívott erre arra és nem barátokként viselkedtünk hanem szinte már párként. És nem mondom hogy nem kedvelem vagy szeretem őt, mert nagyon fontos nekem, de ez inkább baráti mintsem szerelmi dolog. Szerelmes ugyanis még mindig a volt páromba vagyok. Ezt tudta amúgy ez a srác is, pont ezért egyeztünk meg abban hogy ez nem egy érzelmekre alapuló dolog lesz köztünk.

A lényeg pedig itt jön ugyanis megtudtam, hogy a volt barátom nyitott lenne az újrakezdésre. Találkoztam is vele egyszer és igazából ő is annyira bánja ezt az elvesztegetett időt mint én. Beszélgettünk és úgy néz ki tudnánk rendezni a sorainkat és újra együtt lehetnénk. Mondtam neki hogy adjon egy kis haladékot hagy gondoljam át, mielőtt újrakezdjük amibe bele is ment. A haladékot természetesen azért kértem hogy le tudjam zárni ezt a másik dolgot a munkatársammal csakhogy hirtelen úgy érzem nem fog menni. Ha újra akarom kezdeni a volt barátommal őt nem tarthatom meg még barátként sem mert az nem lenne fer. De az a baj hogy ő volt ott mellettem a nehéz időkben és ha szerelmes nem is vagyok nagyon szeretem. Úgy érzem megszakadna a szívem ha többé nem látnám, ráadásul tudom hogy összetörném őt mivel ő szerelmes belém. Nem akarom ezt tenni vele, mivel tudom mennyi mindent köszönhetek neki, és nem akarom eldobni őt mint valami használt rongyot. Ugyanakkor egy kapcsolat sosem működne köztünk mert annyira különbözünk (tényleg egyébként, ő egy olyan ember akivel nem is értem hogyan lehetséges hogy jóban lettünk annyira elüt a világnézetünk.) Emellett én tényleg a volt páromat akarom, mindigis őt akartam, vele akarok közös jövőt. Szóval nem tudom most mit tegyek. Nem akarom megbántani azt aki mellettem állt mikor más nem, de a párommal sem tehetem meg azt, hogy megtartom akárcsak barátként is azt, aki felé vannak érzéseim és akivel jóval több volt köztünk mint barátság. Mit tegyek?