Családodban volt akik tizenévesen jöttek össze és együtt maradtak?

16 évesen ismertem meg az első szerelmemet és 12 évig voltunk együtt. Akkor azt hittem, vele fogom leélni az életem, de máshogy alakult és úgy gondolom, így volt jó. Azóta nagyon sok idő eltelt és kellettek azok a tapasztalások, emberek, akik az életem részei voltak. Ha leragadtam volna abban a kapcsolatban, akkor ma is szenvednék, mert hiába szerettük egymást, a viselkedése miatt nem lehetett nyugodt életem mellette. Nagyon nehezen hagytam el, mivel nem volt viszonyítási alapom és nem tudtam, milyen egy jó kapcsolat. Aztán megismertem másokat és megtapasztaltam, hogy tud ez másként is működni. Nyolc éve vagyok együtt a jelenlegi párommal és teljesen más az életem, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb.

A környezetemben van olyan házaspár, akik tizenévesen jöttek össze, most ötven felettiek és bár szeretik egymást, párszor már hallottam tőlük, hogy a sok pozitív dolog ellenére, amit adtak egymásnak, mégsem tartják egészségesnek, hogy így alakult. Született két gyerekük, már unokájuk is van, nagyon szép család, nagyon összetartóak, de mégis mindketten érzik, hogy hiányzik az, amin a legtöbb fiatal átmegy élete során. A tapasztalások. Persze ez sem törvényszerű, mindenkinek más az élete, de abban biztos vagyok, hogy akik egy társsal élik le az életüket, az évek során biztosan elgondolkodtak már azon, vajon milyen lehet mással.

Mi a férjemmel tiniként jöttünk össze. Én 17 voltam, ő 19. Nagyon gyorsan, kb.2 óra beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy akkor mi innentől egy pár vagyunk. Ennek már lassan 18 éve. 12 éve vagyunk házasok, 2 gyerekünk van.

Azt nem merném kijelenteni, hogy mi mindig együtt fogunk maradni. Előreláthatólag még 3-4 évtizedet eltöltünk ezen a sárgolyón. Kicsit elhamarkodott dolog lenne hátradőlni, hogy mi aztán tutira mindig együtt maradunk. Eddig sikeresen vettük az akadályokat és a terv az, hogy együtt öregszünk meg.