Szerintetek lehet köze a kettőnek egymáshoz?

Fordulj pszichológushoz!

Szerintem ilyenkor te vagy saját magad leghasznosabb pszichológusa. Az első lépés, hogy kilépsz a mostani kapcsolatodból, mert így szenvedsz te is és emiatt majd a srác is. Ezután gondold át és akár írd is össze, hogy te mitől vagy értékes, szerethető stb. A másik és egyben a legnehezebb dolog, hogy be kell látnod, nem minden pasi olyan, mint az apukád. Azt is tanácsolhatnám, hogy próbáld rendezni a kapcsolatodat apukáddal, de ez -legalábbis most- szinte lehetetlen vállalkozás lenne. Úgy gondolom, hogy ebben helyzetben a legtöbb segítséget és megnyugvást anyukádtól, esetleg -ha van - a testvéreidtől és a barátoktól várhatod. Éld az életed, de tarts szünetet a pasizásban. Sajnos időre van szükséged. Minden jót.

Én nekem nagymamám mesélte, hogy amikor apukám kisbaba volt nagyapám szeretőt tartott. Egész életében ott maradt a tüske. Én is haragudtam nagyon nagypapámra, nem kellett volna. De nem tudom mi állt a háttérben. Úgy gondolom én azért, hogy nem volt köztük szexuális élet, nagymamám soha nem volt belé szerelmes, ezt tudom biztosra. Amikor tiniként elmesélte a sztorit nagymamám akkor olyan dühös voltam rá, hogy legszívesebben elhordtam volna mindennek, de mama mondta, hogy annak ellenére mit csinált a viszony abbamaradt és a apukám szép családi életet élt, a családjának élt, mindent amit tudott később megadott nekik és szerintem a baki eltörpült idővel. Megbocsájtott neki mama, én nem tudom menne-e. Viszont azt tudom, hogy neked nincs közöd ahhoz úgy mint nekem se volt az ő házassági életükhöz. Ha apukád példás apa volt a hibája ellenére akkor nem kéne magadban gyűlölni. Most persze nagyon nehéz, de magadnak ártasz vele. A gyűlölet, harag sose jó érzés.