Mit gondoltok erről a helyzetről? Mit tennétek a helyemben?

Az egész úgy, tavaly októberben kezdődött. Az egyik legjobb barátnőmnél aludtam aznap este, és hozzá indultam, amikor láttam, hogy ki van kötődve a cipőfűzőm. Megálltam egy padnál, hogy bekössem, amikor egy régi osztálytársammal (akivel most évfolyamtársak vagyunk) találkoztam. Gáborral ott voltak az új barátai is. Ati is. Leült mellém és beszélgetni kezdtünk, pedig nem is ismertük egymást. Rögtön megértettük egymást. Sajnáltam, hogy nem maradhattam tovább beszélgetni vele, de mennem kellett.

Mikor megérkeztem Lilláékhoz csak Atiról tudtam beszélni. Így kezdődött, tisztán emlékszem.

Az őszi szünetben minden nap rámírt Facebook-on, és órákon keresztül beszéltünk. Egyik nap megbeszéltük, hogy találkozunk majd valamikor. És másnap véletlenül összefutottunk, csak az volt a baj, hogy nekem közben másokkal lett volna találkozóm. De én ott maradtam Atival és beszélgettünk. Egyre jobban megismertem, és teljesen belezúgtam. Mielőtt elváltunk aznap, azt mondta, hogy csinos vagyok ma. A fülem tövéig elvörösödtem, amit észre is vett.

Lilláékkal lett volna a találkozóm, ők a legjobb barátaim. Teljesen berágtak rám, és sokáig nem beszéltünk emiatt. Nem kedvelték Atit, és Ati se őket. A barátaim nem voltak hajlandóak velem lenni, így Atihoz menekültem. Hiba volt, még jobban beleestem.

December közepén az akkori legjobb barátnőm, Rebi, mondta, hogy ne szervezzek aznapra programot, mert délután vele, egy barátjával, Danival, és Atival négyesben találkozunk. Nagyon megörültem! Teljesen odavoltam, mert ez olyan volt, mint egy duplarandi.

Ott voltunk a kávézóban, csak négyen, mire csörög Rebeka telefonja. Odajött az egyik osztálytársam, Abigél, aki minden fiúra rámászik. Rebi próbálta lerázni telefonon keresztül, de nem sikerült neki. Abigél beült a két fiú közé, akik ezentúl csak rá figyeltek. Ati még a telefonszámát is beírta Abigél telefonjába.

Rosszul éreztem magam utána, de Atival még mindig beszéltem, bár már egyre ritkábban. Rebi szerint tetszettem neki, hisz mindig rámírt, mindig hangosan előreköszönt, ha találkoztunk, mindig mosolygott rám. Én nem akartam elhinni, mert nincs túl sok önbizalmam. Nem vagyok csúnya, de kimondottan szép se, és bátor aztán meg végképp nem.

December végére biztos lettem benne, hogy Atinak nem tetszem, mert az egyik osztálytársam, akivel egy koleszban laknak megkérdezte tőle. Így újév első napján, amikor rákérdezett, hogy ki tetszik nekem, azt mondtam neki, hogy egy másik srác.

Azóta nem nagyon beszélünk, bár március óta egy spanyol csoportban vagyunk. Ott néha-néha, ha páros munka van, együtt dolgozunk. Egyik spanyolos társunk szerint mindig, miután Ati megszólal órán, engem néz, hogy mi a reakcióm. Én ezt nem tudom alátámasztani, mert nem merek rá nézni.

A történethez hozzá tartozik, hogy Ati egyik legjobb haverja, Gábor, a régi osztálytársam, szerelmes volt belém. Vagyis nagyon tetszettem neki. De az már régebben volt.

Ezek óta kibékültem Lilláékkal, újra szent a béke, Abigél pedig bocsánatot kért, most jóban vagyunk.Viszont Rebekával minden a feje tetejére állt. Már nem is beszélünk, és ha véletlenül összefutunk, egymásra se nézünk. Azóta nagyon megváltozott, és rossz társaságba keveredett. Ez is bánt. De nem tudok megbirkózni az Ati iránt érzett szerelemmel sem. El akarom felejteni Őt, mert ez így felesleges. Sosem fogunk összejönni, és csak kínzom magam...

://