Mit tegyek ilyenkor? Nem tudok a tudattal élni. Hogyan tovább?! Kicsit hosszú lett. De olvasd el légyszives!

Egy lánnyal rég ismerjük egymást. A multkor még vásárolni mentünk, aztán bevallottuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, majd 3 nap múlva, el kellett valamit mondania. Hogy a szülei rövid póórádzon tartják, és nem áll készen egy kapcsolatra. Meg kicsinek tartja magát, én elmondtam neki hogy nem kell nekem, sex meg ilyenek. én csak azt akarom, hogy szeressen valaki,25 kmre lakik tőlem. Nem tudom most mi van vele, csak a haverokon keresztül akarok valamit kezdeni vele. érez még valamit? Miért nem próbálkozik kitörni a szülőői gondozásból? Mondtam neki egy példát hogy egy szakadék szélén áll, foglyák még a szülők és ugorhat. ők megtartják, ki kell próbálni mindent, najó. Azért nem mindent, ízlelni kell az életet. De ő már szerintem beletörődött, hogy úgysem hagyják. Ha nemlesznek szülők akkor majd zuhanni fog. és csak egyszer ugorhat. Nem érti ezt meg mert már annyira elhomályosult a látása. Mit tegyek most? Más a nevelése? Én úgy szeretem ahogy van. Nekem nem kell változzon! Csak ezt elkellene törölni. Hogyan? Egyébként már érett, nem úgy mint a többi fiatal. ő 13 éves lány én meg 14 éves fiú. Korai még? Egy kapcsolat? Én nem hinném.