Mit tegyek? Ti mit tennétek a helyemben?

A barátommal ma vagyunk két hónaposak. Én 15 vagyok, ő 16, egy iskolába járunk, de ott nem beszélünk. Azt mondta, neki erről az a véleménye, hogy szerinte felesleges az iskolában bármilyen szót váltanunk, mert neki is ott vannak a barátai, és nekem is, és ott a saját életünket kellene éljük. Én ezzel nem teljesen értek egyet, de elfogadtam, hogy neki így jó, viszont kissé azt érzem, hogy úgymond "szégyell". Hetente egyszer találkozunk a délutáni kötelező programok és szakkörök miatt, de amikor találkozunk, akkor sem történik más, csak petting (nem feküdtünk le, szűz vagyok). Amikor feldobom ötletnek, hogy elmehetnénk sétálni, vagy valami, mindig annyi rá a válasz, hogy "nekem nincs kedvem", "inkább menjünk fel hozzátok", stb. Mostanában nem vagyok rendben lelkileg, családi viták miatt, és vannak időszakok, hogy nem beszélünk, mert nem megyek fel chatre. Hiszti is volt ebből, nyilván érthető, hogy nem esett neki jól, de az oka különösebben nem érdekli, és ilyenkor mindig felhozza, hogy "a békülős szexnél nincs jobb". Ezek a mondatok teljesen azt éreztetik velem, hogy alig várja, hogy lefeküdjünk, és kérkedhessen vele, mert mint kiderült, a pettingelésünket sikerült elcsacsognia a baráti körében... Nem teljesen érzem, hogy azt adja nekem, amire szükségem van, és nem vagyok biztos abban, hogy őt akarom. Biztos pontra lenne szükségem, de nagyon sokszor ír olyasmit, hogy nem érzi magát elégnek hozzám, és nagyjából olyan, mintha olyankor szakítana. Tudom, hogy nincs túl sok önbizalma, ezért ilyenkor mindig elmondom neki, hogy remek srác, és tényleg az, de annyira szélsőséges ez a kapcsolat, hogy teljesen elbizonytalanodom mellette. Néha átkattan nála valami, és olyankor teljesen "beflegmul", felismerhetetlenül bunkó lesz, és megbánt. Persze utána bocsánatot kér, de nem vagyok boldog mellette, viszont tudom, hogy hiányozna, ha szakítanék vele, és lehet, hogy megbánnám. Várom az ötleteket!