Hogyan szerezhetném vissza az exbarátom?

2 évvel ezelőtt felhőtlen boldogságban és szerelemben voltam...megismertem a volt barátomat-nevezzük T.nek-nagyon szerettük egymást, nem is volt számomra semmi más csak Ő. A tökéletesség volt a kapcsolatunk. Sokszor voltam már szerelmes, de Ő volt az igazi, tudom (ráadásul Ő volt az első szexuális téren is, és én szintén neki). Minden megvolt a kapcsolatunkba...tökéletes kiegészítései voltunk egymásnak. Ő mindent megtett volna értem, és én is érte. Közös érdeklődésben (sport) és minden másban egy hullámhosszon voltunk. Az árnyoldal, hogy osztálytársak voltunk/vagyunk. Teltek a hónapok és szépen lassan kiutáltak minket az osztálytársaink, a fiúk mindig oltogatták szegényt miattam (most pedig, hogy mi szétmentünk, a korábbi rosszakaróknak osztálybeli barátnőjük lett -micsoda véletlen-...)

Soha senki nem fogadta a el a helyzetet. Édesapám az akinek soha de soha nem éehet megfelelni, T mégis megtudott. Nagyon megszerette a családom. Tehát voltak ugyan akadályok, de Ő mindig átment rajta/nem érdekelte és kitartott mellettem.

azt hiszem 4.hónhapja voltunk együtt, mikor kezdett kibontakozni a féltékeny, hisztis, leuraló, kis fruska bennem. Olyannyira durván hisztiztem, hogy a legnagyobb mélységekig megbántottam, sajnos. Nagyon sokszor kiabáltam le, hogy ne menjen ide meg oda, meg tomboltam, hogy ne legyenek lány barátai. Nagyon szépen sikerült elrontanom...a mai napig nem tudom, és soha nem fogom megbocsájtani ezt magamnak. 11 hónapon keresztül, folyamatosan elviselt a hülyeségeimmel, ezzel együtt szeretett. Életemben nem éreztem még ilyet...a szüleim sem szerettek ennyire. És mivel engem kevás helyre engedtek el, mert elég vaskalapos édesapám van, elvártam, hogy Ő se menjen sehova, hogy nhe legyen szociális élete, a végére már az edzéstől is el akartam tiltani, hogy véletlenül se legyen jobb nálam...folyton kevesebbnek éreztem magam mellette, és állandóan, sírtam, veszekedtem, tombotlam, hogy én már pedig, nem akarom elveszíteni, és fenyegetőztem, hogy ha ezt meg ezt csinálja szakítok...

A legbrutálisabb rész, pedig csak most következik. Féltékennyé akartam tenni, egy sulibeli sráccal (mert azt hittem ettől majd jobban szeret).

Ekkor azt hitte megcsaltam, és örökre elvesztettem a bizalmát, mert belépett a fiókomba, és látva (direkt csináltam) azt a sok levelet (azt hittem majd még jobban fog ragaszkodni, teljesen az ellenkezőjéz értem el) kételkedni kezdett, és ordibált velem ahogy még soha nem tette, hogy hazug k**** vagyok...teljesen kiborult. Sírt, hisztizett, és ordibált, mindent úgy ahogy én addig csináltam vele. T kidobott. Végleg, ezt már nem tudtuk megbeszélni, ahogy addig sokszor.

Mindent megpróbáltam akkor az elkövetkezendő 3 hónapban, de sikertelenül.

T elkezdett ÉLNI. Egyre durvább dolgokat művelt, és amint megtudtam, bezárkóztam sírtam, és nem győztem mondani, hogy mekkora idióta vagyok. Hangsúlyozom, hogy kellett ez a pofon, hogy végleg kiölje belőlem a fruskát, és nővé váljak, de el nem tudom mondani, hogy még egy év után is, mennyire szeretem, és mennyire hiánsyzik. Azóta rengeteg fiú udvarolt, és mindent elutasítottam. Alkalmi szinten sem volt senkim.

Annyira ragaszkodom hozzá, és ez nem megszokás, tudom.

Senki mást nem tudnék szeretni. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy más hozzámér.

Csak Őt akarom, és nagyon bánom, tényleg megváltoztam és tanultam minden egyes dologból.

Neki jelenleg nincs most senki. Mindennap látom, és csak féltve szerettetel tudok ránézni.

Nem akarom, hogy elutasítson, egyszerűen nem birom feldolgozni a hiányát. Nincs még egy olyan ember mint Ő.

Hallani sem akarok róla, hogy letegyek T-ről.

Szeretem, éps tisztelem azt az embert. annyi tervünk volt. Nem találom a helyem a világban, mellette viszont megvolt. Ő nem tipikus mai fiatal, akivel nem tudom megérteni magam. Ő volt az számomra akivel a beszélgetés eszmecsere, és a szerelem a legcsodálatosabb.

1 éve nem jutok túl, és tudom nem is fogom. Ez nem felmelegített kapcsolat lenne, és nem csak 1-2 hónapig lennék NŐ mellette. Örökre tudnám bizonyítani, hogy megváltoztam. A tűz, ebben az egészben, pedig mindig megvolt, és azt hiszem soha nem aludt volna ki, ha nem rontom el.

Hogyan szerezzem vissza?

18 kapujában /L