Meddig lehet bírni azt az állapotot, amikor reménytelenül vagy szerelmes valakibe?

Ömm..lássuk csak..ez nem arról szól, hogy meddig bírod..Ha egyszer szerelmes vagy, akkor az vagy, nem akkor lesz vége, ha már cafatokra szaggatott lelkileg, és ne adj Isten a 88.emelet peremén állsz, hogy leugorj. Akkor lesz vége, ha képes vagy elengedni. Ha el akarod engedni. Ha képes vagy elfogadni, hogy ez az állapot valószínűleg soha nem fog megváltozni, és hogy tenni kell valamit. A kérdés, hogy mit.

Az a baj, hogy a reménytelen szerelemnek is van egy borzasztó szép oldala. Valami különleges semmihez nem hasonlíható érzés ez, ami egyszerre magában hordozza a szépséget és a kábító szeretetet, valamint a kínzó, gyötrő, csillapíthatatlan fájdalmat.

Ez az állapot szerintem a maga módján csodálatos. Még ha néha a pokolba is kívánja az ember, ugyanakkor nem képes elengedni és kapaszkodik belé, hogy el ne veszítse.

Rájön az ember, hogy a gyűlölet és a szeretet között milyen hajszálnyi a választó vonal.

Az igazság az, hogyha valakit tényleg szeretsz, az első és legfontosabb, hogy boldognak tudhasd. Ha ő nem veled a legboldogabb, hanem valaki mással, azt miatta el kell tudnod fogadni és örülni neki. Ha ez nem így van, akkor igazából önző vagy, és az nem igazi szerelem. Ha mindent megtennél valkiért, akkor abba az is bele tartozik, hogy képes vagy elengedni. Megteszed érte, hogy túl lépsz a büszkeségeden és a saját vágyaidon, mert megérted, hogy neki nem te vagy akit az ég teremtett, és hogy Ő majd valaki mással fog kiteljesedni. A szerelem iránta ugyan megmaradhat, de már nem fog ölni belül és tépni szét kín.

És ez vonatkozik Rád is. Dönthetsz. Mit szeretnél igazán.

Esélyt adni magadnak, és valakinek, aki majd egyszer viszont szerethet a beteljesült szerelemre boldogságra, vagy maradni az emésztű tűz mámorában, ameddig tart az állapot.

Nincs általános helyes döntés. A Te saját döntésed számít, amit legbelül helyesnek érzel.