Összejöttem a féltestvéreim unokatestvérével, de a családom nem nézi jó szemmel. Mit csináljak?

Úgy látom, hogy ők sohasem fogják hagyni, hogy boldogok legyetek.....

Szerezz egy puskát és este mikor mindenki alszik tedd azt amit tenned kell a boldogságotokért.

Vér szerint semmi közötök egymáshoz, úgyh ebből a szempontból nincs gond.

Üljetek le nyugodtan a barátnőddel, beszéljétek meg h mi a helyzet s mit akartok csinálni. Ha ez megvan, akkor KETTEN beszéltek apáddal meg az ő apjával is h ti ezt így akarjátok csinálni, és ha már nem támogatnak, akkor azért ragaszkodtok ahhoz h ne szóljanak bele és ne tegyenek keresztbe.

De azért beszélgessetek a barátnőddel arról is h ha ne adj isten szakítotok valamikor, akkor azt hogy tudjátok nyugodtan elrendezni h a családi viszonyokat ne mérgezze meg.

Szakítani majd csak szemétkedésektől menetesen, korrekt módon szabad.

Nem vagytok vér szerinti rokonok.

Felnőtt férfi vagy, egy év múlva a barátnőd is nagykorú lesz. Ha hasonló helyzetben lennék, és szerelmes lennék, kiállnék a kapcsolatunkért. Egy darabig biztosan próbálnék észérvekkel hatni a családomra. Ha így sem békélnének meg a helyzettel, akkor megpróbálnám elfogadni, hogy "balhéznak" tovább. (Bár nem tudhatom, mit értesz ez alatt konkrétabban.) Előbb-utóbb csak megunják. :-)

"A baj, hogy annyira jóban vannak apuék hogy már-már úgy akartak nevelni minket, hogy unokatestvérek vagyunk."

Azzal kicsit elkéstek...

Utolsó.

Csak kíváncsiságból már dumáltam ilyenről muterral, és én is ezt hoztam fel, de a tipikus válasz: "Mi jöttünk össze előbb" :D

Egyébként ha úgy gondolják hogy a családi kötelék ott van és szar lenne szakítani később, akkor is ott van az hogy az sem jobb hogy most szakítanak és utána néznek egymás szemébe szerelmes tekintettel..