Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak, nektek menne? ( Hosszú )
Tudom, hogy pár nő is fog válaszolni, de inkább most férfiak válaszára lennék kíváncsi.
A történet a következő: A párommal még nincs másfél hónapja, hogy szakítottunk, 14 hónapig voltunk együtt. Jó kapcsolatunk volt, igyekeztem mindent beleadni, és ő is hasonlóan tette, soha nem mondta, hogy hiányzik neki valami, vagy elégedetlen lett volna, és nem is látszott rajta. Nem igazán veszekedtünk, mindent meg tudtunk oldani, szerettünk együtt lenni. Az egésznek vége lett, mert depressziós lettem, sokat stresszeltem, mindenkinek meg akartam felelni, és úgy érzetem, hogy már nem szeretem, de nem csak őt, hanem senkit, üresnek éreztem magam. Ezt neki el is mondtam, kétszer fordult elő ez a dolog, első alkalommal folytattuk, a második után még először szerette volna folytatni, de végül különváltunk, amit ő mondott ki. ( A második ilyen után egy hét múlva lett vége. ) Az üresség érzés ellenére, akárki kérdezte meg, hogy szeretem-e gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy igen, mert tényleg szerettem, csak akkor mintha kapcsolóval kapcsolták volna le a stressz miatt az érzéseimet. Foglalkoztam vele, mindig puszilgattam, nem bírtam nem rá gondolni, szóval abban az időszakban a tett megvolt, csak szóban elmondtam neki, mert szerettem volna, ha tud róla. Szóval, az indok teljesen rendben volt a szakításra, nem is tudok belekötni, mert ha nem szeretne velem lenni, hát nem lesz akkor sem, ha erőltetem. Beszélgettünk azért, facebookon osztogatta ő is a szakítós számokat, néha még piszkálódott, cukkolt, tehát érezhető volt az, hogy ő sincsen egészen túl a dolgon. Egészen 2-3 nappal ezelőttig. Vasárnapról hétfőre virradó éjszakán veszekedtünk, vagyis, észrevettem, hogy egy ideje nem jár be melózni, aggódtam, hogy kirúgták, mert leépítések voltak a cégnél, ezért megkérdeztem, hogy hogy-hogy nem jár be, és akkor leharapta a fejem, hogy miért tartom számon, és hogy szabizik, de f-asza kivan, hogy ezzel basztatja mindenki. Bocsánatot kértem, de megkérdeztem, hogy miért haragszik rám, ha csak érdeklődtem. Mondta, hogy nem haragszik, de nehéz eset vagyok, érezhetően a töke tele volt. Aztán tegnap írtam neki, hogy ne haragudjon, hogy felfújtam a legutóbbit, nem akartam. Nem válaszolt. Később délután megkérdeztem tőle, hogy mi újság, mi van vele. Mondta, hogy sétálni volt, és bevallom, kíváncsi is voltam, de igazából csak érdeklődtem felőle. Kérdezgettem, hogy egyedül volt e...stb. Mondta, hogy túl sokat kérdezek. Bocsánatot kértem tőle, és mondtam neki, hogy szorítok neki, amire ő kibökte, hogy már nem kell, mert együtt vannak, sok boldogságot kívántam nekik, és megígértem neki, hogy akkor lekopok. Váltottunk még pár sort, ismét elmondtam a jókívánságaimat, és bocsánatot kértem ( konkrétan azért, hogy "zaklattam", veszekedtem vele, satöbbi, de azt nem írtam, hogy miért ), erre annyi lett a vége részéről, hogy "Hagyj már békén könyörgöm". Rosszul esett, mindaz, hogy bunkó volt, mindaz, hogy másfél hónap sem telt el, de már talált mást, holott a múlthéten még engem cukkolt, úgy, ahogy akkor, amikor együtt voltunk még. Nem hiszem el, hogy a több, mint egy éves rutint fel lehet adni másfél hónap alatt ( abból ez a harmadik hét, hogy nem dolgozik ), és emellett talál valaki újat, akivel új rutint alakít ki, a terveit, amiket velem kezdett el szövögetni, most szövögeti mással. Itt nem azzal van a baj, hogy valakivel összejött, nem kesereghet miattam örökké, de irreálisan kevésnek érzem ezt a másfél hónapot. Nekem nem menne még egy darabig senkivel kapcsolatot kialakítanom. Férfiak, ti hogy álltok ehhez?
válasza:Nem depressziós vagy te, hanem csak szimplán unatkozol.
Azt se értem ha szakítottatok miért nem lehet békénhagyni, vagy bepróbálkozni újra nála, ez a kettő közötti állapot senkinek sem jó. Ő élné az életét, te meg nem hagyod, ennyi
válasza: válasza:Az alap probléma hogy depressziós vagy, ezzel menj orvoshoz.
Az hogy ki mennyi idő után érik meg egy uj kapcsolatra az változó.Én 4 éves kapcsolatból léptem ki úgy hogy megcsaltak és magamtól derítettem ki.Az alap gondolat az volt hogy nekem 1-2 évig tuti nem kell semmi, erre a sors hozott egy lány és szakítás után 2 és fél hónapra már együtt voltunk...az élet osztja ezeket a lapokat.A másik gond hogy folyton rutint emlegetsz...a rutin nem feltétlen jó vagy rossz.Mint ahogy a kötődésed sem.
Hiányozni természetesen nagyon hiányzik, rossz nélküle, és ha láttam volna jelét annak, hogy szerinte még lett volna értelme a dolognak ( persze most már nem, hiszen van új kapcsolata ), akkor bármit megtettem volna azért, hogy újra együtt lehessünk.
Érezhető volt, hogy nem csak azért volt velem, mert nincs más, hanem azért mert szeretett, de már én is kezdem elhinni, hogy áltatom magam. Persze, valakinek könnyebb, de ennyire? Én képtelen lennék rá.
válasza:Nézd, ezt élethelyzetek hozzák.
Van, akin nagyon sokáig kesergünk, és nem kívánunk újat, van, akin hamar túl vagyunk, de nem azért, mert nem (volt) fontos a másik, ez iszonyat sok összetevős.
válasza: válasza:Bocs, ha nyers leszek, de h*lyeség ellen nincs orvosság.
Igen, értem én, hogy depressziós voltál/vagy, tudom, hogy ez mivel jár, de ez nem magyarázat a "mindenkinek azt hangoztatom, hogy szeretem, neki meg pont az ellenkezőjét" viselkedésre.
Igazából a probléma az, hogy egy manipultív hisztis nőszemély vagy. Most mégis azután, hogy a pofájába vágod, hogy "bocs, de nem szeretlek", mire vársz? Hogy majd a nyakadba ugrik, hogy mennyire kedves vagy, és mennyire jó veled lenni? Miután kiprovokáltad, hogy szakítson (mert jegyezzük már meg, nem feltétlen az a hibás, aki kimondja, amit ki kell), még te vagy felháborodva, hogy talált valakit, aki esetleg nem veri át, és nem nem szivózik vele?
Igen, a leírtak alapján teljesen megértem, hogy tele volt a töke. Lehet, hogy neked nem tűnt fel, de te játszadoztál az érzéseivel, te okoztál fájdalmat neki, te rontottad el a kapcsolatotokat, és akkor még te kéred számon rajta? Nézz már magadba, kislány!
Te rutint említesz. Nos igen, ez a baj, hogy a viselkedésed miatt a végén már csak rutin volt a veled töltött idő.
"Nekem nem menne még egy darabig senkivel kapcsolatot kialakítanom."
De a szemébe hazudni, azt ment. Mint mondottam, nézz magadba, mert onnantól, hogy - neked köszönhetően - vége lett a kapcsolatnak, már semmit nem kérhetsz számon rajta. Ja, hogy másfél hónap alatt talált valakit, és nem akart éveket keseregni egy olyan miatt, aki meg sem érdemli? Nem benne van a hiba, hanem benned. Ráadásul az a másfél hónap valójában több, mert már előtte is haldoklott a kapcsolatotok.
Hogy én hogy állok ehhez? Tudod, úgy, hogy egy szakítás feldolgozásának ideje nagyban függ a körülményektől. Volt, amit egy év alatt sem sikerült feldolgoznom igazán, de volt olyan, amin pár hónap alatt teljesen túltettem magam. Miután te hathatósan tettél érte, hogy kiszeressen belőled, mégis min csodálkozol? Mi jogon kéred tőle számon, hogy mit csinál? Nem benne kellene keresni a hibát, hanem magadban. Persze, könnyebb mindent a stresszre fogni.
válasza:"ha láttam volna jelét annak, hogy szerinte még lett volna értelme a dolognak ( persze most már nem, hiszen van új kapcsolata ), akkor bármit megtettem volna azért, hogy újra együtt lehessünk."
Üres rizsázás, nem több. Nem tettél semmit, sőt! Aki "mindent megtesz", az nem csak másoknak áradozna, hogy mennyire szereti, hanem úgy is cselekedne.
Szidod őt, hogy neki mennyire "könnyű" volt túllépni ezen. És azt miért nem szajkózod ennyire, hogy neked mennyire könnyű volt egy egy éves kapcsolatot elrontani? Hogy neked mennyire könnyű volt a pofájába dörgölni, hogy nem szereted?
Egyébként meg nem, nem volt könnyű neki. Te magad írtad, hogy telespamelte az idővonalát szerelmi bánatos számokkal. Egy pasi nem szokott merő unalomból ilyet tenni, valószínűleg pokolian érezte magát, és nagyon szenvedett, mialatt te csak sajnáltattad magad. Csak tudod, lehet, hogy épp akkor hozta össze a sors egy olyan nővel, aki nagyságrendekkel több, mint egy ilyen követelőző, egoista hárpia. Most tényleg azt gondoltad, hogy ha találkozik egy tökéletesen hozzá illő nővel, csak azért elutasítja, mert az őt földbe tipró exe úgy kívánja? Ugyan kislány, ébredj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!