Hölgyek ti hogyan viseltétek a 30. születésnap közeledtét? Depisek voltatok? Elkezdtetek furán viselkedni?

Így visszagondolva, abban az évben nagyon boldog és kiegyensúlyozott voltam, sok jó dolog történt akkoriban, hiába voltam épp független, nem zavart. A kinézetem sem sokat változott, igaz azóta sem, ahol nem ismernek mindig elkérik személyim.

Aztán megismerkedtem a Párommal és építjük a közös jövőnk.

Én jövő januárban leszek csak 30 éves.

Nem vagyok depis emiatt, sőt valamennyire várom is, mert a munkahelyemen még mindig kislánynak gondolnak (bár ez addig úgysem fog változni, amíg én vagyok a legfiatalabb ott, függetlenül attól, hogy 30 vagy 50 éves leszek).

A barátom fiatalabb tőlem, és a baráti társaságunkban is tőlem fiatalabbak a fiúk és a lányok.

Én azt érzem, hogy felnéznek rám az élettapasztalataim, hozzáállásom, őszinteségem miatt. Ezt mindenképpen pozitívan élem meg.

Nem beszélve arról, hogy így 30 felé közeledve már sokkal szókimondóbb is lettem, és már az sem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, úgy élem az életem, ahogy akarom, akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem. Szerintem ez is jó dolog.

Egyébként a külsőm alapján állítólag 5-8 évet letagadhatnék, mert általában fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok, és meglepődnek, mikor kiderül a valós korom.

Én nem gondolom, hogy akkora sokkélmény kell, hogy legyen, hogy jövőre 30 éves leszek, nem hiszem, hogy nagyon sok minden fog változni, mint ahogy akkor sem történt semmi, amikor a 18-at töltöttem be.

29/N

Én minden szülinapomon az vagyok,nem akarok róla tudomást venni,elkerülöm az embereket akkor.30?Addig fogok élni maximum.Most 27 vagyok,de utálom ezt a kib@ott életet,a küzdésről,túlélésről szól meg a kötelességekről,az utóbbival törődök csak minimálisan.Annyira hogy eljárok munkába,azt se bírom elviselni sokszor.Az is sok,épp elég.

Nem örülök semminek,még a hobbiknak se,az is egy rohadt tanulás=küzdelem,vagy időhúzás,pillanatnyi örömforrás csak.