Csak akkor lehet egy ember igazán boldog, ha megtalálja a szerelmét, a párját?

Nem, én egyedül boldogabb vagyok, viszont nekem van viszonyítási alapom.

Az okozza a bolfogtalanságod, hogy irreális elképzeléseid vannak egy kapcsolatról. Nem oldja meg a lelki problémáidat, kiszolgáltatottá tesz, elvárásokat támaszt,... A boldogságot önmagadban kell megtalálnod.

Mindenki más, mindenkinek mások az igényei. Ha benned felmerül a kérdés, hogy talán azért vagy boldogtalan, mert egyedül vagy, valószínűleg van valóságalapja a feltételezésednek. Én voltam hosszabb ideig (évekig) teljesen egyedül és igazából talán akkor voltam a legkiegyensúlyozottabb. Amikor kapcsolatban vagyok, akkor borul minden, egész nap csak a másikra gondolok és ez komolyan elvonja a figyelmemet más dolgokról.

nem ettől függ a dolog, én voltam szerelmes, rohadtul boldog voltam, de nélküle is meg kell találnom a boldogságot, mert ő már nem kér a szerelmemből, és meg is találom, bár nagyon jó társaság kell hozzá, ami szerencsére adott többfelől is

Nem. Fel tudja az ember magát fedezni különböző tevékenységekben is, amivel jól érzi magát - társ nélkül is. Csak azok beszélnek ilyeneket, ami a kérdésben van - és nézik le azokat, akiknek nincs párjuk -, akiket már megtalált a "boldogságos, rózsaszín szerelem".

A fenét! Meddig tart a szerelem? nagyon rövid ideig, de az élet remélhetőleg sokkal tovább.