Mit tegyek? Visszakaphatom?

Februárban szakított velem a szerelmem három év után, mert nagyon elcsesztük mind a ketten és eléggé eldurvult a kapcsolatunk. Ennek kapcsán depressziós és evészavaros lettem, és gyógyszert kellett szednem, hogy legalább pár órát aludni tudjak éjszakánként. Mivel mind a ketten tudtuk és tudjuk is, hogy a legfontosabban vagyunk egymásnak, és alig tudunk meglenni egymás nélkül, szinte napi kapcsolatban állunk. Folyton chatelünk, és amikor összefutunk akkor is nagyon sokat beszélgetünk. Ennek ellenére, hogy ő is nagyon szenved, váltig állítja, hogy jól döntött és idő kell neki, míg újra visszatalálunk egymáshoz. Most a hétvégén nagyon sok minden történt külön mindkettőnkkel, és megbeszéltük, chaten sok lenne leírni, szóval fussunk össze. Kimentem hozzá mit sem sejtve, de végig láttam rajta, hogy teljesen máshogy néz rám. Vággyal és szinte megevett a szemeivel. Nem szóltam neki, mert kíváncsi voltam mi lesz ennek a vége. Aztán megcsókolt, simogatott, túrta a hajam és nagyon romantikus volt az egész. Hihetetlenül boldoguk voltunk, de másnap azt mondta hiba volt és tudja hogy megbántott. Nagyon fájt az egész, jobban mint februárban. És nem az fájt, hogy megcsókolt és boldog voltam, hanem amit utána mondott másnap. Szóval megmondtam neki, ha most azonnal nem jön ide, hogy felpofozhassam, akkor tűnjön el örökre az életemből. Eljött, végül is nem pofoztam fel, engedtem neki, hogy bocsánatot kérjen. Elmondtam neki hogy mennyire tönkretett most ezzel, amit mondott, és nem hiszem el, hogy ő nem érzi, hogy ez lehet a helyes út: hogy újra megismerjük egymást. Ismét állította szilárdan, hogy ő választotta azt, hogy szakít és próbálja tartani magát ehhez, mert nagyon szeretne velem lenni, de nem most, mert fél hogy ez a legutolsó esélyünk. Sokáig beszélgettünk még, és újra az történt mint előző nap: szenvedélyesen csókolóztunk. Végig mondtam neki, hogy látja, hogy nem megy egymás nélkül, és látja, hogy ilyenkor minden jó, csak engednie kell, és nem a múltra gondolnia. Úgy köszönt el, hogy lehet hogy igazam van, hogy megváltozott benne valami, ha most ezt csináljuk. Hosszan megcsókolt és hazament. Azóta chateltünk már, de erről szó sem esett. Mindent megteszek, hogy meggyőzzem és elhiggye amit mondok neki. Nem maradhat ennyiben, ha már idáig eljutottunk! Keresem azt a szót,vagy cselekedetet ami mindent megváltoztat benne.

(Ne haragudjatok a nagy terjedelmű szappanoperámért. Nagyon kétségbe vagyok esve.)