Ki hordja a nadrágot?

Mindkét fél egyenjogú nincs olyan, hogy ki hordja a nadrágot.

Kedves utolsó válaszoló ("Egy férfi a nő ura és parancsolója egy hagyományos patrialkális családban amióta család létezik.") ez akkora sült baromság hogy az elképzelhetetlen. Egy férfi a nő ura? Na ne röhögtess. Ezt tudja sok pasi hangoztatni ,de a nőktől el van várva, hogy a férfiak munkáját is végezze el. Nekem max akkor parancsolna egy férfi, ha reggel 6tól este 7-8ig dolgozna annyit, hogy fenntartja a házat, engem meg a gyerekeit. De amíg én is keresem a pénzt és nekem is több helyen kell helyt állnom addig nekem egy férfi nem parancsol.

Meg kell beszélni mindent és mérlegelni. Közösen.

Nem abban a világban élünk amikor egy nő csak a háztartást vezeti (vagy nagyon ritka) - akkor elfogadható lenne. De úgy gondolom, mivel egy férfinak x időkor lejár a munkaideje és megy haza dögleni, miközben a párja ugyanúgy x idő munka mellett még robotolhat otthon mondjuk este 10-ig vagy még tovább, pláne, ha gyerekek vannak, akkor szerintem az lenne a minimum, hogy közösen döntsenek és nincs alá fölé rendeltség. Ha a pasi pénzén él az más tészta, akkor nyilván a pasi döntene.

Megjegyzem, ne akarjak semmit? Hát, érdekes, én a párommal megoldjuk. Nincs ilyen hogy én vagyok a férfi és én döntök, hanem megbeszéljük. És ha fáradt vagyok nem hagyja azt, hogy egyedül robotoljak még este is otthon.

Kedves kérdező. Amit eddig is mondtam. A legjobb az, ha egyenrangú a két fél. Mindkettő tesz azért hogy megélhessenek, egyformán van döntési joga mindkettőnek. Szerintem legalábbis.

A patriarchális családban sem ura és parancsolója egy férfi egy nőnek - csak volt jogi lehetősége így viselkednie férfiaknak és egyes p*csfejek, akiknek kisebbségi komplexusaik voltak, visszaéltek ezzel és hatalmaskodtak a feleségük felett.

A normális családban a férfi és a nő partner és nem irányítják egymást, hanem "összedolgoznak". Ez lehet az is, hogy egy nő vezeti a háztartást, a férfi meg keresi a pénzt, ha ez a közös megállapodás, de lehet a fordítottja is; gyakorlatilag akármi, ami kölcsönösen elfogadható.

A "nő hordja a nadrágot" nem véletlenül egy negatív kifejezés - de nem azért, mert a férfinak kell az "úrnak és parancsolónak" lennie, hanem azért, mert nincs egyensúly a kapcsolatban, nem tudja a két fél elfogadni, hogy a másikat nem legyőzni kell.