Hogyan kezelhetném ezt?

Barátommal akivel habár nem régóta vagyunk együtt, de annál nagyobbnak éreztem a szerelmet kölcsönösen, tett értem, kimutatta, kimondta, felötlött egy beszélgetés ami során mélységeset csalódtam benne.. Éppen ecsetelgettem neki, hogy én mennyire rá sem nézek senkire, mennyire meg sem nézek senkit mint férfi, mire ő benyögi, hogy a férfiak mások, kizárt, hogy élete végéig egy pasi rá ne nézne más nőre a szerelmén kívül, hiába szereti, meg hogy mióta mi együtt vagyunk, tényleg nem nézett mást, mert hullára szerelmes. De h ez meddig tart, ezt is hozzátette.. Teljesen kiábrándított, összetört. Nem gondolom magam naivnak, de én még hittem eddig a pontig, hogy találhatok olyan férfit akinek csak én létezek. Nem vagyok bányarém, ego nélkül mondom, hogy sokan szívesen cserélnének vele, csak én őket nem tudtam viszont szeretni.. Azt is mondta, hogy ettől függetlenül lehetek én szeretve örökre.. De nekem ez a kettő dolog nem fér össze. Ha szeretek vkit szerelemmel és tisztelem becsülöm, ő nekem a legjobb minden tekintetben akkor minek néznék v fantáziálnék a későbbiekben másra? Mélységesen csalódtam és elbizonytalanodtam..