Beleszerettem egy lányba, akibe úgy érzem nem lett volna szabad. A józan ész azt diktálja, hogy mindez reménytelen, de olyannyira nehéz elfogadni. Mit tanácsolnátok?

A szóban forgó lány magyarországi, én pedig erdélyi vagyok. Egy európai uniós cserediák program keretén belül tartózkodik itt, mindössze egy hónapig. Tulajdonképpen már egy hónap sincs hátra. Annak ellenére, hogy semmilyen esetben sem tekintek külföldként Magyarországra, a kilométerekben lemérhető távolság tetemesnek mondható.

Ráadásul, arról sem vagyok meggyőződve, hogy részéről kölcsönös volna, csupán azt tudom, hogy iszonyatosan vágyom rá, nem hétköznapi, puszta ismeretségi érzelmeket táplálok iránta. Egyébként nagyon jónak nevezném a kettőnk viszonyát, de véleményem szerint ebből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnom.

Szerintetek tudassam vele? Vagy azzal elrontanék egy jó ismeretséget?

Tisztára hülyének érzem magam, szeretnék uralkodni az érzelmeimen, de sehogy sem bírom elfojtani magamban.

Az idő szűkre szabottsága, a távolság, és a teljes bizonytalanság mind ellenem szólnak. Ugyanakkor, attól tartok, hogy utólag bánni fogom, hogy meg sem próbáltam és kínozna a mi lett volna ha keserű tudata?

Bárhogy is döntök, nehéz lesz elengedni.

Köszönöm, hogy elolvastátok és a segítő szándékú tanácsokat.

24/f