Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez a távkapcsolat szerinted milyen hosszu járos kapcsolatnak és együttélős kapcsolatnak felel meg?
Egy 5,5 éves távkapcsolat, amiből 1 évet teljese külön töltöttek, a fennmarado időben vagy hetente 2-3 napot voltak együtt, de sokszor ez alatt is más elfoglaltságk volt, vagy többhetente pár napot.
Ez mennyit jelentene hosszban, tapasztalatban egy olyan együtt járos kapcsolathoz képest, amiben napi szinten találkoznak, de nem élnek együtt ? És egy olyanban, ahol együtt élnek ?
válasza: válasza:Az együtt éléssel semmi sem ér fel. Én is összeköltözés előtt csomót laktam a baràtomnàl (kb 3 nap nàla, 3 nap otthon volt a menetrend) és úgy voltam hogy "hűdeszupcsiminden-nemleszsemmibaj" de mégis teljesen más lett hogy összeköltöztünk. Hiàba ismered 100%-ra előtte, mégis ha együtt éltek, előjön mindenkiből minden.
Szerintem ezt nem lehet igy felfogni hogy a tàvkapcs "rendesben" mennyit jelentene... az időt ki tudod szàmolni hogy az akkor kb 2 év ha minden nap talàlkoztatok volna. De tapasztalatot nem annyit szereztetek. Illetve jobban mondva màsokat szereztetek mint azok, akik minden nap talàlkoznak.
Mondok egy példàt hogy megértsd. Én miutàn összejöttem a pàrommal, egy hónapra rà feküdtem le vele elősször. És ez alatt az egy hónap alatt talàlkoztunk kb 6-7-szer egy-egy délutànra (jó, mondjuk mellette naponta több óràt telefonàltunk). Ha ezt időben àtszàmítod, az egy hét. Én pedig megvetném azt a nőt, aki egy hét alatt lefekszik az új pàrjàval.
Remélem így màr érted.
válasza:#2
Pont ez benne a jó, hogy nem jön elő minden - rossz - tuajdonság. Különösen az enyéim nem. Én nem is bírnék valakivel 0-24ben együtt lenni. Megőrjít az egyedüllét hiánya. Napi 2-3 óra kell.
Ezért ez a kapcsolatfajta amit ír a kérdező pont tökéletes. Mindig van mit várni (nemsokára találozom vele) de annak van egy vége is, amit majd újabb követ. ÉS nem állandóan ott ü a nyakadon, mindig alkalmazkodi kell, nem lehet egy felszabadult napja az embernek... Ha valami idegesítő állata van azt is behozná a lakásba', amit pedig főleg nem akarok. Ez a legjobb kapcsolatfajta. Együtt, de mégis megtartva a határvonalakat.
válasza:#3 nem mondtam hogy az a jó ha minden -rossz-előjön. Csak azt, hogy teljesen más külön élni, mint együtt.
Bàr én nem osztom a véleményedet, nekem az elèggé rossz lenne ha csak "többhetente pár napot" tölthetnék a pàrommal. Mondjuk igy együttélés után még nehezebben mondanék le róla. De akkor mondjuk a naponta/kétnaponta való talàlkozás 3-4 óràra opciót vàlasztanàm (csak nàlunk ez lehetetlen volt a ~150 km miatt).
válasza:#4
De hogy bírod azt hogy valaki folyamatosan lát és hiába vagytok együtt meg minden, az még mindig nem olyan... Egy csomó mindent nem szabad... vagyis - szabad, de akkor meg elhagynak és az rosszabb. Nem lehet gúnyo megjegyzéseket tenni fenhangon netezés közben, nincs mód egy jó alvásra akkor amikor akarod, nem szabad vakarózni, a természetes funciók eltöltése is nehézkesebb, nincs mód egy felszabadult délutánra, amikor kiéled magad, anélkül hogy emiatt bárki beszólna. Én ugyan együtt még nem lakam senkivel, de egy idő után nagyon nem volt jó ha sokat kellett összejárni több napokra vagy hetekre...
egyetértek veletek, én is azt gondolom egyébként, hogy a szerelem fenntartása ÉS az önmagam fel nem adása szempontjábol IS megfelelő távolság a legjobb, vagy legalábbis ez a legszebb,legészségesebb időszak.- ezt nem tudom, Te hogy látod, kedves kommentelő, aki már együtt élsz a barátoddal. Neked szebb volt az a periodus ? Persze irtad, hogy nálatok nem lenne más opcio, mert messze laktok egymástol, igy teljesen érthető, hogy összeköktöztetek távkapcsolat helyett.
De ez persze csak én vagyok, és ez persze életkortol is és egyéb elfoglaltságoktol függ, ha épp uncsibb életfázisom van, lehet jobb is együtt élni és csak akkor nehezebb, ha épp nagyon telitett az életem más területeken. Valaki meg más pereferenciákkal bir, mint én és -pláne aki még társfüggő is vagy legalábbis nem birja a magányt - annak meg jobb lehetőség az együttélés. és ha jol sül el, akkor végülis jo döntés volt. meg az is igaz, hogy ez az élet természetes rendje lenne.
de összességében szerintem hosszutávon az együttélés mellett halványul az intenziv szerelem és valoszinűleg gyorsabban alakul át szeretetté.
válasza:Én sokkal szebbnek találom ezt az időszakot mint azt, mikor csak hetente egy délutànra tudtunk talàlkozni. Jó, megvan ennek is a hàtulütője: nem én vagyok otthon a kicsilány hanem a háziasszony. Ergő sokkal több meló mint "gyerekként". De nekem megéri.
#5-ös. Az meg hülyeség hogy nem lehetsz önmagad, nem vakarózhatsz meg kiàltozhatsz vagy miket irtàl. Pont az a lènyeg hogy önmagad lehetsz a pàrod mellett. Legalàbbis mi azok vagyunk. Én nő létemre ugyanúgy böfögök a pàrom előtt mint egyedül. Vagy ő ugyanúgy hatalmasat ordít ha a focicsapata gólt rúg.
értem. igen, ez kapcsolatfüggő, korfüggő és preferenciafüggő is, hogy kinek melyik a jobb. de ezzel együtt nem érzed azt, hogy amikor szembesültök egymás emberi mivoltával, hibáival, vagy épp ha néha jo lenne egyedül lenni, az kioltja valamennyire a kapcsolat szerelem részének szépségét ? sokszor hallom, hogy sokan megbánják még jol működő kapcsolat mellett is az összeköltözést utolag, több barátnőmnek ráment az első egy-két kapcsolatára az összeköltözés. átértékelődnek a dolgok. más a kettő. aki még nem gyereket és családot tervez, annak szerintem lehet csalodás. persze az élet velejároja ez is, nem lehet 5-10 évig csak járni. de azért én értem, amiket a másik kommentelő irt, valahol én is igy érzem. de szerintem ezeket csak utolag látja át az ember, ha esetleg vége lesz egy ilyen kapcsolatnak.
egyrészt kicsit önámito is a szimpla járás, másrészt szerintem sokkal jobban feltölti és boldogabbá tudja tenni az embert, ha naponta-kétnaponta találkoznak és igy minden találkozás egy ünnep marad. együttélésnél már nincsenek ünnepek.
válasza:
válasza:Szerintem sem összehasonlítható a kettő, teljesen mások az érzések, a hozzáállás, a viszony.
Viszont furcsa, hogy mi még nem élünk együtt a barátommal, mégis az még a legkevesebb, hogy akkor vakarózok, amikor szeretnék, ha kommentelek valamit (bár inkább rá jellemző), akkor ha épp hallja, rákérdez mi volt, én elmondom, esetleg megmutatom neki (ő meg mondjuk legtöbbször a felénél abbahagyja a magyarázó mondatot, mert nem arra koncentrál már), és egyáltalán mindent pontosan ugyanúgy csinálok, mint külön tenném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!