Valakinek sikerült kilépni a barátzónából lányként?

Mi kb. öt évig voltunk barátok párommal, közös hobbiból indult baráti körben.

Tipikusan az a barátzónás sztori volt, amiről itt a srácok szoktak sírni, én voltam a lelki szemetesládája, egy idő után azt is megkaptam, hogy én vagyok a lelki társa, meg én kellek neki, nem a párja, hasonló szövegek, de soha nem történt semmi. Valahol akkor kapott észbe, mikor lett egy komolyabbnak tűnő kapcsolatom - a srác halál féltékeny volt rá, én meg hanyagoltam a kedvéért (nem kerültem, csak nem naponta dumáltunk, hanem ritkábban). Igen hevesen kezdett velem flörtölni írásban, holott neki is volt barátnője - nem is vettem túl komolyan. Kb. egy évvel később szakítottunk az akkori pasimmal, ő meg kicsit visszakapta a szemetes-dolgot, mert én meg az ő véleményét kértem ki pasiszemmel az exemről :D, utána melegedtünk össze igazán. Egyszer egy baráti körös koncertezésből egy kettesben töltött négynapos hétvége lett, én nagyjából ott jöttem rá, hogy totál beleestem, ő meg miután hazament, beijedt, elkezdett ködösíteni, először nyálazott, hogy mikor ismételjük meg a hétvégét, de aztán észbe kapott, hogy ja neki barátnője van, utána meg szó nélkül eltűnt, telefonját kikapcsolta, messzire elkerült, még neten is letiltott... kiderült, hogy bár a barátnőjét dobta, de helyettem gyorsan összejött egy ismerős csajjal, mert az meg rányomult, míg én hagytam, hogy átgondolja a dolgokat, gondolván, keres, ha akar valamit... hát nem. :D

Én akkor ott végképp töröltem az életemből, illetve a terv az volt. :) Fél évvel később megkeresett, hogy mennyire sajnálja a barátságunkat, milyen fontos voltam neki, stb. Én hülye módon visszaestem ebbe a barátzónás pótlék-szerepbe (mert persze az új csaj se volt Miss Tökély), mert ő meg játszotta a naivat, hogy persze, ez még mindig barátság, és amúgy se kezdene ki velem, úgyis elhajtanám... Végül egyébként a csaj dobta ki őt, mert rájött, hogy nem őszinte. Utána meg, gondolom, úgy volt vele, hogy mit veszíthet, újra bepróbálkozott nálam, és ekkor már volt elég kitartó ahhoz, hogy elérte, hogy megbocsássak. :)

(Így leírva még magamat se értem, miért kapott sokadik esélyt, de asszem túl naiv vagyok még mindig. :D)

Másfél éve vagyunk együtt egyébként, bár néha eszembe jut, hogy talán jobban működtünk barátokként. Néha túl sokat várunk el egymástól. De eddig még működik a dolog, remélem, sokáig így is marad. :)

Én az egyik csoporttarsammal jöttem össze, de sajnos nem lett jo vege...

Nem tudom, hogy de vlmi megmozdult bennem, elkezdtem felfigyelni ra, hogy milyen jo tulajdonsagai vannak, hogy milyen jol nez ki stb. Kesobb bevallottam neki egyenesen az erzeseimet majd 6honapig jartunk. Mai napig beszelunk bar nem ugy mint ket barat.

#6 Belekényelmesedett egy rossz kapcsolatba, hogy ne legyen egyedül, utána meg sajnálta a barátnőjét kidobni, illetve a nő is zsarolta nem kicsit érzelmileg.

Nem volt elég biztos magában, és mivel én nem voltam elég rámenős - ahogy írtam, hagytam, hogy átgondolja a dolgokat -, ezért kényelmesebb volt megtartani a "barátságunkat", mint kockáztatni.