Túl sokat foglalkozok a társammal?

A párommal távkapcsolatban vagyunk, és észrevettem egy, már többször visszatérő viselkedésmintát magamon. Korábban, más kapcsolatomban is megjelent ez, ami annyit takar, hogy mindegy, hogy épp a tanulmányaim milyen szakaszában voltam, mindegy, hogy mivel foglaltam le magam/foglalkoztam, és milyen hobbijaim voltak, mintha mindent felülírna a társammal való foglalkozás.

Hajlamos vagyok dolgokat parkolópályára tenni, és úgy érzem, hogy nem tudom eléggé lekötni a figyelmemet, lefoglalni magamat és a gondolataimat, mert a társamon jár az eszem, kelek-fekszek, és ő jár a fejemben.

Ez féltékenységben nem nyilvánul meg, nem érzem magam ilyen embernek. Elég szilárd elképzelésünk van a másik iránti tiszteletről, megbecsülésről.

Viszont ez a fajta foglalkozás, túlzott koncentrálás a másik emberre, több időt elvesz szerintem belőlem, mint amennyi egészséges lenne. Úgy érzem, hogy lazítanom kellene ezen, mert ugyanúgy teszem a dolgaimat, foglalkozok magammal is rengeteget, vannak egyéni hobbijaim, tevékenységeim, nem adom fel a dolgaimat, viszont el van pozicionálódva szerintem ez az egész. Mintha továbbra is olyan rózsaszín ködben lennék, ami nem rossz, inkább helyes mederbe kellene terelni.

Szívesen olvasnék őszinte tanácsokat, észrevételeket, mert szerintem egészen biztosan járt más is már ebben a cipőben.

Köszönöm előre is a segítő szándékot! (F)