Lehet, hogy elveszítem?

Sziasztok!

A helyzet: fiatal felnőtt férfi vagyok, ismerek egy nőt, akit jó pár éve ismertem meg az egyetemen. Kapcsolatunk barátságnak indult, de én egy jó ideje többet érzek barátságnál. Nagyon sokáig féltem (és félek most is) elmondani az érzéseimet Neki. Tavaly kialakult egy kapcsolata, majd beleszakadt a szívem, hogy elvesztettem Őt. Aztán az élet mintha adott volna egy esélyt, az a kapcsolat amilyen gyorsan kialakult, olyan gyorsan véget is ért. Ez történt kb. 9 hónapja. Tudom, tudom, sokat vártam... Röhejes ezt beismerni, félek hogy elutasít.

Viszont elhatároztam, hogy elmondom neki. Nyáron megyünk a baráti társasággal nyaralni, valószínűleg egy szobában leszünk majd. Előtte egy közös barátunk esküvőjére is hivatalosak vagyunk a nyaralás előtt. Úgy terveztem, addig bátorságot gyűjtök, és feltűnően keresem a társaságát interneten. (Sajnos nem egy városban dolgozunk, nem egy városban élünk). Nyaralás után pedig elhívom randizni. Azért gondoltam nyaralás után, mert felkészülök a kedvezőtlen válaszra is: ha esküvő/nyaralás előtt hívnám el és Ő élne a klasszikussal (barátként gondol rám) az meglehetősen kellemetlen helyzetet eredményezne mindkettőnk számára.

Kb. egy hete megismerkedett egy sráccal (fb alapján tudom, nem nyomoztam utána, elém tette a fb, hogy Ők innentől ismerősök). Nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ma este is ráírtam, de még nem látta az üzenetet. Viszont a fb megint elém tett egy posztot, egy selfie-t, hogy a nő, akiért odavagyok és ez a srác akivel kb. egy hete ismerik egymást egy másik párral voltak valahol.

Szó szerint belefacsarodott a szívem, amikor megláttam azt a képet. Egymás mellett állnak, viszont a srác nem karolja át, Ő sem karol belé, és igazából csak egymás mellett állnak, Ő inkább egy kicsivel előtte és behajol a képbe, mert aki a képet készítette, előtte áll. Ciki, de kielemeztem a képet...

Ma már valószínűleg nem fog válaszolni nekem, késő van, de talán reggel igen, napközben minden bizonnyal. De ha nem ír választ, akkor felvetem neki, hogy találkozhatnánk. A helyzetet nehezíti, hogy nekem el kell utaznom hétvégére munkatársakkal (amolyan csapatépítő), de nem kötelező jellegű, simán lemondom akár.

Tudom, hogy sokat vártam megint, tudom, hogy sokat kockáztatok, tudom hogy kellemetlen pillanatokat szerzek magunknak az esküvőn és a nyaraláson... de mégis elakarom mondani már Neki az érzéseimet, mert egyszerűen nem tudom már tovább magamban tartani... Talán ez az utolsó alkalmak egyike, amikor elmondhatom. Nyilván nincsenek még kapcsolatban a sráccal, csak ismerked(het)nek még. Azóta többször beszélgettünk a nyaralásról is, én szervezem az egészet, nem említette, hogy hozna valakit, illetve azt sem említette, hogy esküvőre sem egyedül jön, pedig az már a nyakunkban van.

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek jó ötlet így elhívni a fentiek ismeretében? Nem akarok várni, de nem akarok őrültséget sem csinálni, most kicsit ideges vagyok ezért kérem a tanácsotokat: Ti mit tennétek a helyemben? Ha beleképzelitek magatokat a helyébe, mit reagálnátok egy ilyen helyzetre?